Miért ne égessük el a lehullott faleveleket?

A közlekedés mellett – még ha csak szezonálisan is – az avarégetés járul hozzá nagymértékben a szállópor-koncentráció növekedéséhez. Egy svájci tanulmány szerint egy nagyobb kupac avar 6 órás égésével annyi szállópor keletkezik, mint 250 autóbusz 24 órai folyamatos közlekedése során. Az ilyen nyílt tüzek 5000 mg/m3 PM10-részecskét juttatnak a levegőbe, egy köbméternyi égéstermék pedig 100 ezer köbméter levegőt szennyezhet el határérték felett. A nedves zöldhulladék (gally, nyesedék, fű, lomb) füstje irritáló, maró és rákkeltő alkotókat tartalmaz.

Sajnos a kerti hulladékkal a mérgező, perzisztens vegyszermaradvány is elég, s nem ritka, hogy a meggyújtott zöldbe műanyag és egyéb háztartási szemét is keveredik. A polietilént és polipropilént meggyújtva akril-aldehid, aceton, benzol, ciklopentanon, ecetsav, formaldehid, hangyasav, metil-alkohol, nitrogén-oxidok, széndioxid, toluol képződik, míg a PVC égetésekor az előbbiek közül néhány anyag, valamint xilol, vinil-klorid, propilén, foszgén, benzaldehid, szalicil-aldehid, sósav és poliklórozott dibenzo-dioxin szabadul fel. A policiklikus aromás szénhidrogének rákkeltő hatásúak, károsíthatják a keringési, emésztő- és az idegrendszert, a májat, csontvelőt és a belső elválasztású mirigyeket. Bőrgyulladást, allergiát, asztmát válthatnak ki, a szaporodóképességet gyengítik, rontják a tanulási képességet. A különböző veszélyes légszennyező vegyületek a már említett finom porrészecskékre tapadva könnyen bejutnak a szembe, orr- és száj-garatüregbe, tüdőbe.