Na most akkor mi van? Kérdezhetjük egymástól és drága polgártársainktól. Nem könnyű válaszolni, miközben a válasz kézenfekvő. Az van, hogy a Fidesz megnyerte a választásokat. Az van, hogy a nácik 20%-ot értek el.

Az van, hogy a demokratikus erők összefogása nem tudott erős alternatíva lenni a bizonytalan választók tömege számára. Az van, hogy nagyon kevesen vannak, akik számára a szabadság valódi érték, akik számára a demokrácia és a jogállam mindenek előtt való lenne.

Az van, hogy a demokratikus pártok aktivistái hatalmas munkát végeztek el és a teljesítményük előtt meg kell emelnie minden demokratának a kalapját, a vereség ellenére is. Az van, hogy jót akartunk és kevesen voltunk ahhoz, hogy a jó teret kaphasson. Az van, hogy sok jó jelöltünk győzni tudott, erős ellenfelek ellen is, mint Burány Kispesten, Hiller Erzsébeten, Szabó Csepelen a példa kedvéért.

Az van, hogy a Fidesz mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne legyenek egyenlő esélyek a választásnál, így bár legitim volt maga a választás a legszigorúbb jogi szempontok szerint, de nem volt tisztességes, nem volt demokratikus maga a rendszere se, ahol a pálya minden szeglete a Fidesz felé dőlt. Az van, hogy a Fidesz nem kevés esetben választási csalást követett el, hol teljesen egyértelmű formában, hol csak közvetett módon. Az van, hogy amíg az ellenzék korlátozott keretek között folytathatott kampány tevékenységet, a Fideszt semmi nem korlátozta és a választási kampányuk nem kis részét, közpénzek milliárdjaiból valósították meg. Egy ilyen nem tisztességes, nem demokratikus választáson sikerült a Fidesznek megnyerni a választásokat, még az is lehet, hogy a mandátumok kétharmadát megszerezve maguknak.

Az van, hogy nagyon sok helyen alig pár szavazat döntött a győztes személyéről, ami azt mutatja, ahogy most hatalmasat nyert a Fidesz, az ismert körülmények között, könnyen előfordulhatott volna az is, hogy hatalmasat buknak. Az van, hogy a demokrácia Magyarországon, a történelmünk során nem először, csúfos vereséget szenvedett. Az van, hogy Kádár népe kimondta, fontosabb számára a Vezér akit követni lehetne, mint a szabadság, ahol saját magunknak kell ítéletet mondani mi jó és mi rossz. Az van, hogy a magyar választó erős nyáladzás mellett kifejezésre juttatta, nem vágyik a szabadságra, jó neki a korlátok között működtetett pocsolya. Az van, hogy a magyar választók nagy többsége, talán még büszke is arra, hogy fényévekre létezik a fejlett és civilizált európai társadalmaktól és az európai polgárságtól. Az van, hogy Magyarországon a társadalom többsége, morálisan, mentálisan, szellemileg a béka segge alatt tanyázik méterekkel és sajnos kifejezetten jól érzi magát ott ahol van. Az van, hogy ennek a népnek Mohács kell!

Az van, hogy az ellenzéki összefogás nagyon későn jött csak létre. Az van, hogy kár volt hosszú időn keresztül a mutyival elkúrni az építésre fordítható időt. Az van, hogy érdemben az Összefogás mellett kedvet csináló központi kampány nem volt. Az van, hogy zombik óriásplakáton szerepeltetése és a depresszió kampány nem vezethet eredményre. Az van, hogy kampány nélkül nem lehet választást nyerni. Az van, hogy ha nem mindenhol a legjobb jelöltek indulnak egy összefogás részéről, ott akár borítékolható is lehet a kudarc valószínűsége. Az van, hogy a negatív kampány hozadéka minimális, főleg ha még az is el van bénázva.

Az van, hogy nem kell elkeseredni teljesen. Az van, hogy a vereség után is minden demokratának nem lehetősége, hanem erkölcsi kötelessége kiállni a szabadság, a jogállam, a demokrácia, a köztársaság mellett. Akkor is, ha a választók nagy többsége erre nem volt hajlandó szavazatával április 6-án. Az van, hogy meg kell találni az eszközt és a megoldást arra, hogy az EP-ben minimálisra csökkentsük azok erejét, akik ellenségnek tekintik az Uniót, mint a Fidesz vagy a szélsőjobbos cimboráik. Az van, hogy ősszel meg kell próbálni egy sokkal jobban megalapozott, sokkal jobb kampányt felmutatni képes összefogással szabadítani az önkormányzatokat a Fidesz megszállás alól. Az van, hogy folytatni kell amit elkezdtünk és kiállni az alapvető értékeink mellett.

Az van, hogy bár győzhetett most az ostobaság, a fény tulajdonsága, hogy előbb vagy utóbb, de legyőzi a sötétséget. Ahogy a rendszerváltás a kádárista diktatúrát el tudta végül söpörni, sokkal nehezebb harcok árán is, úgy az orbánista diktatúrának is vége lesz, ha hiszünk benne és teszünk érte. Az van, hogy a vereség ellenére is nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a nagy közös munkában, az van, hogy jól éreztem magam alapvetően a kampányban és jól eső érzéssel tölt el, hogy elmondhatom, mindent megtettem, amit megtehettem azért, hogy legyőzzük a diktatúrát. És nem rajtam múlt, hogy nem sikerült.

Az van, hogy április 6.-a után, április 7.-e következik, az életünk megy tovább. Az van, hogy nekünk volt igazunk, akkor is, ha ezt ebben az országban most kevesen értették meg.

Rózsa Mihály