Igen, Hajdú Eszter filmjéről van szó, amit stábjával készített a hat halálos áldozattal járó roma támadások 167 tárgyalási napja alatt, amely támadásoknak egy öt éves kisfiú is az áldozata lett. A film készítéséhez Hajdú Eszter egyetlen fillér magyar támogatást sem kapott.

A filmet a világ több országában is bemutatták, és több díjat is nyert Hajdú Eszter, de alkotásának hazai bemutatója csak 2014. 05. 14-én volt, a négyszáz férőhelyes MOM park mozitermében, teltház előtt. A filmet a Toldi mozi is műsorára tűzte 2014. 05. 29-én.

A filmmel kapcsolatban több dolog is megdöbbentő és elgondolkodtató. Az egyik az, hogy egy ilyen film elkészítéséhez miért nem kaptak egyetlen fillér támogatást sem Hajdú Eszterék. A film elkészültét, a támadás-sorozat megismerését csak a "szemét" külföldnek köszönhetjük, pedig kötelessége lett volna legalább a magyar államnak támogatást nyújtania egy ilyen film elkészítéséhez, ha már arra szántak milliókat, hogy egy olyan kritikán aluli "film" elkészülhessen, mint az Elment az öszöd. Kicsit más a mondanivaló, más a cselekmény, teljesen más a két film. Igaz, kinek mi a fontos. Egy elképzelt, kitalált, valóságon nem alapuló, szarul megírt "film" finanszírozása milliókkal, mint az Elment az öszöd, vagy a magyar valóság eltitkolása, megismertetésének ellehetetlenítése a lehetőségekhez mérten.

A másik probléma a társadalom érdektelensége. A Toldi mozit egy kétmillió lélekszámú városban nem sikerült hiánytalanul megtölteni. Akik ismerik a Toldit tudják, hogy nem egy gigantikus méretű moziról van szó, ennek ellenére akadtak üres helyek. A magyart nem érdekli, hogy mi történt honfitársaival, akik közül hatan meghaltak és a meggyilkoltak közt volt egy öt éves kisfiú is.

A magyar média nagy mértékben tehet az emberek érdektelenségéről. Nem csak Hajdú Eszter filmje kapcsán jelentem ezt ki, viszont a film csak megerősít ebben a "hitemben" és mindenféle összeesküvés elmélettől mentesen állítom ezt. Az Origo írt kritikát, amiben rámutatnak arra, hogy a magyar-, és a nemzetközi média csak a tárgyalássorozat első és utolsó napján volt jelen. Ez az, amit nem akartam elhinni. Azt hittem, hogy az Origo csak túlzásokba esett a kritika megírásánál, de a filmet végignézve rá kellett döbbennem, hogy semmiféle túlzásról nincs szó. És ekkor jön el az a pont, hogy felháborodsz, felfordul a gyomrod, megutálod, meggyűlölöd a médiát. Akkor, amikor azt látod, hogy az első napon a tárgyaló terem tele a médiával és amint bevezetik a terembe a vádlottakat száz számra hallani a fényképezőgépek kattogását, majd a második tárgyalási napon kong a terem az ürességtől egészen az utolsó napig, ahol ugyanez a forgatókönyv játszódik le. Csak a tanúk, a családtagok vannak jelen a nyílt tárgyalás-sorozat többi napján és persze Hajdú Eszter a stábjával. A média többi résztvevője valahol máshol van, minden bizonnyal beérték azzal a pár fotóval, amit a vádlottakról készítettek és valószínűleg büszkén könyvelték el az eladási-, nézettségi számok növekedését. Az, hogy mi történt a megtámadott emberekkel és a hat meggyilkolttal és azok családtagjaival, rokonaival, barátaival, hogy miért végzetek ki hat embert, már nem érdekes a magyar média számára, mint ahogyan az sem, hogy miért adtak le 78 lövést, miért dobtak el 11 Molotov-koktél és miért veszélyeztették 55 ember testi épségét a támadók.

Ha ez a film nem készül el, akkor talán sosem szerzünk tudomást a tárgyalóteremben történtekről. Nem tudjuk meg, hogy mennyire borzasztó a hivatali szervek hozzáállása és munkavégzése.

Nem tudjuk meg, hogy egy mentős hogyan nem vesz észre egy öt éves gyermeken egy fejlövést és, hogy állapítja meg a füstmérgezést a halál okaként, holott a gyermek testét több lövés is érte a fején kívül.

Vagy, hogy egy tűzoltó hogyan hozza a lehulló gerendában található szöget összefüggésbe egy lelőtt férfi halálával úgy, hogy a férfi nem is a házban fekszik élettelenül.

Vagy, hogy rendel el egy rendőr házkutatást az egyik gyanúsítottnál. Hogyan lehet, hogy egy kirendelt hivatali tanu nem jelenik meg a házkutatáson és egy ilyen eljárásról összesen egy két oldalas jegyzőkönyv készül? Erre nem tud választ adni az eljárást elrendelő rendőr sem és egy másik tanú a bíróságon csak vigyorog, amikor ugyanerről a jegyzőkönyvről kérdezik.

Ezek után megfogalmazódott bennem, hogy vajon ezeket az embereket felelősségre vonták-e? És itt nem arra gondolok, hogy elbocsátották-e őket az állásukból, hanem arra, hogy indult-e ellenük eljárás, feleltek-e a bíróság előtt egy másik perben tetteikért vagy inkább mulasztásukért?

Azt kijelenthetjük, hogy ha nem Miszori László a bíró, akkor nagy valószínűség szerint a négy vádlott megúszta volna, ha csak a hivatali szervek munkáján múlik a per. Miszori az igazságszolgáltatás Superman-je, ő rendel el újabb vizsgálatokat, újabb szakértőket és tulajdonképpen ő oldja meg az egész ügyet. Munkáját nagy mértékben az egyik vádlott "segíti", aki vall a másik három vádlott ellen. Igaz, ítélet csak elsőfokon született, amely nem jogerős.

A házkutatáson készített videó felvételek, valamint a vádlottakról bizonyítékként bemutatott fotók is sokkolóan hatnak a nézőkre, csak úgy, mint az áldozatokról készült felvételek vagy épp az áldozatok hozzátartozóinak tanúként való meghallgatása.

Természetesen a vádlottak mindvégig tagadták tetteiket.

Egyikőjük odáig merészkedett, hogy nemzetközi-, és magyar jogaikra, valamint az Alkotmányra hivatkozva követelje szabadon engedésüket. Igaz, konkrét elemeket nem említett egyik dokumentumból sem, amely alapján szabadon kellene őket engedni, mint ahogyan azt sem olvasta fel sehonnan, hogy bárkinek jogában állna bárkit megfélemlíteni, fenyegetni, megtámadni, bárki életére törni, otthonába engedély nélkül bemenni vagy épp bárkit kivégezni.

A fegyvereken és a lőszereken megtalálták mind a három vádlott DNS-ét, ami a negyedik társuk tanúvallomása mellett az ügy egyik legszilárdabb bizonyítéka lehetett. Megtalálták azt a fegyvert is, amelyet egy rablás során korábban használtak. Ez már azért is érdekes, mert az elkövetők barátnői megosztják a bírósággal az elkövetők világnézeteit, miszerint a cigányok élősködnek a magyar államon, lopnak, rabolnak, stb. 

Szörnyű azt is hallani az egyik elkövető barátnőjétől, hogy nem érti a bíróság problémáját a rasszizmussal kapcsolatban, ugyanis az ő környezetükben mindenki hasonlóan gondolkodik a cigányokról.

Ennél csak az a szörnyűbb, hogy nem csak a horogkeresztes zászló előtt pózolók, Hitler fotót szobájukban nézegetők a rasszisták. Itt, Magyarországon a társadalom túlnyomó többsége cigány-ellenes, függetlenül attól, hogy milyen politikai nézeteket vall vagy épp nem vall.

Az országra rátelepedett az általánosítás, a rasszizmus leple, amelyet nem tud és talán nem is akar a társadalom letépni magáról.

Kevesen vannak azok, akik nem rezzennek össze, ha egy cigány honfitársa szembe jön vele az utcán és azok is, akik nem kapnak egyből a táskájukhoz, ha melléjük áll egy cigány valamelyik tömegközlekedési eszközön, és azok is, akik ilyen helyzetekben nem tesznek magukban vagy egymás között rasszista megjegyzéseket.

Ebben a mentalitásában erősíti az országot a magyar-, és a nemzetközi média, valamint a politika is. A média és az elmúlt huszonnégy év politikusai, pártjai egyaránt felelősek a kialakult helyzetért.

Érdemes elgondolkoznod és feltenned a kérdést magadnak és a környezetedben élőknek, hogy vajon hogyan lehet az, hogy ha valaki, például egy politikus több százmillió forint többlet vagyonnal nem tud elszámolni, akkor csak legyintesz egyet és röhögsz, hogy mekkora balfék, amiért kiderült, de ha egy cigány bármilyen kis összegben is tulajdonít el valamit, akkor már lincselni akartok és példát statuálni.

Végig kellene gondolni azt is, hogy a hivatali szervek emberei miért viselkednek és végzik a munkájukat másképp, amikor egy sötétebb bőrű honfitársunkról van szó.

A filmet - ha lesz még hazánkban vetítve egyáltalán - mindenki figyelmébe ajánlanám és nem ártana, ha minden tv csatorna (beleértve a közszolgálatit is) műsorára tűzné. Nem halna bele az ország, ha csak tízszer nézhetné meg egy évben a Reszkessetek betörőket, vagy ugyanazt a Adam Sandler filmet és nem tizenegyszer.

Továbbá az oktatási intézmények igazgatóinak, tanárainak sem ártana egy-két osztályfőnöki, vagy hit-/erkölcstan órát áldoznia arra, hogy minél több fiatal láthassa a filmet!

Félő belegondolni, hogy vajon, akik külföldön nézték meg a filmet mit gondolnak erről az országról, amely mindenkivel harcol, tiszteletet követel magának, közben pedig baltás gyilkosokat enged szabadon és ahol ilyen esetek is megtörténhetnek.

A támadás-sorozat három vádlottja tényleges életfogytiglani fegyház büntetést kapott. Természetesen az utolsó szó jogán is tagadták tettüket a bizonyítékok ellenére, vallomást a tárgyaláson sem kívántak tenni.

A negyedik vádlott, aki beismerte tettét és tanúskodott három társa ellen, tizenhárom évet kapott, mivel "csak" az utolsó két támadásban volt jelen sofőrként.

A filmben is bemutatott ítélethirdetés után a vádlottak már akkor (2013. augusztusában) felmentésért, illetve új eljárásért fellebbeztek, így az nem jogerős, a per másodfokon folytatódik. A vádlottak előzetes letartóztatásban maradtak.

"Aki elfogadja a rosszat és nem tesz ellene semmit, az ugyanúgy részt vesz benne, mint az, aki segít elkövetni." (Marthin Luther King)

"Van egy álmom, hogy négy kicsi gyermekem egy napon olyan nemzet tagja lesz, ahol nem a bőrszínük, hanem a jellemük alapján ítélik meg őket." (Marthin Luther King) 

A meggyilkolt, kivégzett áldozatok:

Balogh Mária, Kóka Jenő, Csorba Róbert, Csorba Robika, Nagy Tiborné, Nagy József.

Vízy Cs.