A kormány bejelentette, hogy július elején kormánykonferencia keretében dolgozzák ki az elkövetkező három év programját. Ezen a tanácskozáson az egészségügy és az oktatás helyzete, valamint a bürokrácia csökkentése lesz a főtéma. Érezhetően tanácstalan a kormánypárt, hogyan is találja meg a kiutat jelenlegi helyzetéből, milyen új politikai terméket találjon. A Policy Agenda megvizsgálta, hogy a három témából mit hozhat ki a kormány.

A Fidesz eddigi kormányzati munkamódszere a gyors jogalkotás, a kormánypárti frakció által dominált törvényhozói munka, valamint a belső szakmai viták és a társadalmi egyeztetetés mellőzése voltak a főbb jellemzői az elmúlt években folytatott tevékenységének.

A múlt csütörtöki bejelentés szerint mintha stílust, és munkamódszert váltana a kormány. A tervek szerint belső kormánykonferenciát tartanak, ahol a kormányzati szervek mellett, az Államreform Bizottság, az Állami Számvevőszék is képviseltetné magát. Ezen többek között egy, az OECD Magyarországgal kapcsolatos részletes elemzése alapján az egészségügy, az oktatás és a bürokrácia kérdésével foglalkoznak majd. Ez a mechanizmus elméletileg egy megfontoltabb, transzparens szakpolitikai munkát tenne lehetővé, amelybe a társadalmi egyeztetés is meghatározó szerepet kaphatna.

Ennek ellenére a kormányt nem a konszolidáció vezetheti, amikor ezt az utat választotta. Sokkal inkább az a törekvés, hogy cselekedni kell, mert a jelenlegi politika láthatólag nem elég dinamikus. A kormány tehát új politikai korszakot akar mutatni, de ehhez új politikai termék és akciók kellenek. A Fidesz ezt keresi érezhetően hónapok óta, de mintha továbbra is csak az útkeresés fázisában lennének.

Az OECD jelentésre történt hivatkozás is ezt támasztja alá, mivel az abban foglaltak jelentős része 2012-es adatokon alapul. Olyan időszak tényeire építene tehát a kormány, amikor még mozgásban volt a rendszer, folyamatosak voltak az átalakítások. A 2010-2014 közötti időszak változtatásainak az eredményét még nem lehet olyan objektíven értékelni az olyan nagyrendszerek kapcsán, mint az egészségügy, vagy az oktatás.  

Különösen érdekes, hogy június közepéig a kormány elvileg meghatározza az ország 2016 végéig lehetséges pénzügyi mozgásterét. A költségvetés szokásoshoz képest fél évvel korábban megvalósított elfogadtatása sokkal inkább azt mutatja, hogy a kabinet jövőre már nem tervezett újabb változtatásokat végigvinni. A mostani bejelentés azonban azt mutatja, hogy mégiscsak hozzányúlna a nagy ellátórendszerekhez. Az irány azonban kétséges, a „termék” láthatólag nincsen kész.

Egészségügy, oktatás

Általában az egészségügy és az oktatás az a két terület, amelynek megváltoztatása először felmerül. Ez a változtatási igény a politikai szlogenek szintjén hatékonyabb szolgáltatást, a forrásoknak takarékosabb felhasználását jelenti. Ennek ellenére inkább az a jellemző, hogy ha forrás-kivonást akar a kabinet végrehajtani, akkor könnyen nyúl ezekhez a területekhez.

A 2016-os költségvetésben tervezettek szerint a 2008-as válsághoz képest a GDP-hez viszonyítva 1,4 százalékponttal csökken az oktatásra, 0,8 százalékponttal az egészségügyre fordított kiadások aránya. A költségvetés kiadásainak egészéhez viszonyítva is jelentős mértékben szűkül a két területre jutó pénzek aránya.

Szakmai értelemben tehát indokolt hozzányúlni mindkét rendszerhez, különösképpen azért, mert lemaradásunk a versenytársainkhoz viszonyítva ezeken a területeken könnyen a teljes versenyképességünkre is fokozottan negatív hatással lesz.Az Eurostat által közöl adatok szerint 2008 és 2013 között a környező országokkal (Bulgária, Csehország, Horvátország, Lengyelország, Románia, Szlovénia, Szlovákia) összehasonlítva csak nálunk és Romániában csökkentek az oktatásra fordított kiadások nominális értékben. Az egészségügy területén kissé jobban állunk, mivel a nyolc ország közül ötödik helyen vagyunk, a 15%-os nominális értékű emelkedésünkkel.

Politikai értelemben még nehezebb a kérdés. Amennyiben ugyanennyi pénzből akarják megoldani a két terület finanszírozását, mint most, akkor a hátrányunk növekedni fog. 2013-hoz viszonyítva a 2016-os költségvetésben az egészségügy, az oktatás területén szinte minden dimenzió szerint kisebb arányban állnak rendelkezésre pénzek. Azaz csak a belső átcsoportosításokkal, belső struktúrák mozgatásával lehet a hatékonyságon javítani. Ez pedig azokon a helyeken, ahonnan kapacitásokat visznek át szakmailag erősebb központokba, ott feltétlenül politikai problémát jelent majd. És, ahogy az ajkai időközi választás kapcsán láttuk, egy kórház ügy (Tapolca) egy képviselői mandátum sorsát eldöntheti.

Bürokrácia, a jolly joker

Szinte jolly joker a kormányok számára a bürokrácia csökkentése. Ezen a területen jól hangzó célokat lehet kijelölni, azokat viszonylag nehezen lehet számon kérni, és elvileg minimális a konfliktus esélye. A bürokrácia csökkentés 2006-tól kezdve szinte folyamatos eleme a magyar kormányzati politikáknak. A hét évvel ezelőtt indult „Üzletre hangolva” programnak az volt a célja, hogy a GDP 4,5%-6,7%-át kitevő bürokratikus terheket 3,5%-ra kellene csökkenteni.

Az Orbán-kormány is hasonló vehemenciával állt neki a bürokrácia lefaragásának, mert számításaik szerint a kormányváltáskor már a GDP 10,5%-át tették ki az adminisztrációs terhek. Ugyanakkor a most készülő kormányzati akciónak is ez lesz az egyik hangsúlyos pillére az OECD jelentésben megfogalmazottak alapján.

Látványos politikai hozadéka nyilván kevés lesz ezeknek az intézkedéseknek. Sőt számos ponton a bürokrácia leépítése éppen a Fidesz által eddig preferált „erős, ellenőrző, beavatkozó állam”-felfogás ellenében történhet meg.

forrás: Policy Agenda