Az egyéni ambíciók

2014 a választások éve Három választás egymás után. Kettőn már túl vagyunk, október 12.-én jöhet az Önkormányzati. Mi másról is lehetne a választások előtt gondolkodni, mint a választási esélyekről.

Van esélye az ellenzéknek fordítani és az önkormányzati választásokon látványos sikert elérni?

 Ha majd jön a kampány, magam is kész leszek kicsit átengedni magam a kampány vakság ópiumának és beleélni a bódulat által magam abba, hogy az ellenzék akár győzhet is. De most még a józan állapotnál maradásnál sajnos teljesen egyértelműnek látszik, hogy ennek az ellenzéknek a legkisebb esélye sincs érdemi győzelem elérésére az országban a választásokon. Ez az ellenzék olyat fog bukni a választáson, mint amilyet tavasszal mutatott be, ha nem lényegesen nagyobbat.

Normális esetben, a normális ellenzék akkor van nehéz helyzetben, ha a kormány jól végzi a dolgát, ezért a választók nagyobb többsége elégedett vele és nem akar ezért hatalmat váltani. Csakhogy Magyarországon erről szó sincs. Ez a kormány hibát, hibára halmoz, nincs olyan csoportja szinte a társadalomnak, amelyiknek még ne lépett volna rá rinocérosz módra a tyúkszemére. Egy kormányoldal nehezen váltható akkor, ha a mértékadó nemzetközi közvélemény mellette áll. Nos nálunk erről szó sincs, Magyarország politikáját elítéli Európa és elítéli az USA is. A Magyar Kormánynak nincs tekintélye és a nemzetközi közvélemény határozottan úgy látja, hogy Magyarországon veszélyesen rossz irányba mennek a dolgok, így nagyon is nem lenne ellenükre, ha a jelenlegi rezsim eltűnne a süllyesztőbe. Magyarországon tehát a választók abszolút többsége elégedetlen a kormányzat tevékenységével, a nemzetközi közvélemény is ellenük van, és mindezek ellenére is az a helyzet, hogy a Fidesz rezsimnek teljesen reális esélye van arra, hogy elsöprő választási győzelmet arasson október 12.-én. Na akkor hogyan van ez?

A választót nem lehet lecserélni

 Hát úgy van ez, hogy a magyar választóknak ugyan hatalmas tömegének súlyos problémái vannak a kormány tevékenységével, de a jelenlegi ellenzéket még ez az ellenszenve mellett sem tekinti valós alternatívának, a borzalmas kormányzattal szemben sem. Persze lehet ezért a választót utálni, lehet rá nagyon haragudni, lehet hülyének mondani és nem kevés esetében még igaz is lehet ez, de mivel a választót nem lehet lecserélni, ezért az a nagy büdös helyzet, hogy az ellenzék bukásra van ítélve. A legnagyobb problémát az okozza, hogy az ellenzék pártjai képtelenek szembesülni azzal, hogy ez mitől van így. Vagy egymásban keresik a hiba okát, vagy az ellenük játszó gonosz körülményekben, vagy a fokozódó nemzetközi helyzetben, esetleg a Nesquik Nyusziban.  amikor ezt látja, még jobban megerősíti magát abban, hogy na ezekre nem pocsékolja el a szavazatát és ha ennek az a következménye, hogy marad a Fidesz rezsim hatalomban, hát maradjon. Legfeljebb aki már nem bírja tovább, az összecsomagol és elköltözik egy működőképes országba innen.

Az ellenzéknek nincs víziója, nincs jövő képe. Úgy gondolják, hogy a választók itt pont olyan hülyék, hogy elég nekik annyit mondani, hogy dögöljön meg Orbán Viktor és már ez elég ahhoz, hogy a választók nagy része a kezét a magasba emelve az ellenzék karjába omoljon. Hiába mutatták meg a választók tavasszal és májusban is, hogy erre semmiféle hajlandóság nincs bennük, az ellenzék megy tovább előre a szakadék felé. Arcán derűs mosoly, amit csak olykor az elszánt dac képes váltani ideiglenesen. Az ellenzék nem érti meg, hogy a választónak jóval több kell, mint amit jelenleg kínálnak számukra ahhoz, hogy a legkisebb mértékben is alternatívának tudja tekinteni azt, amit most határozottan nem tekint annak. Hiteles és érthető világos programot várnak, hiteles mondatokat, hiteles politikusoktól, emberektől.

Az összefogás lényege a partnerség

 Ahogy az ellenzék, a választókat nem képes normálisan kezelni, úgy képtelen egymással is szót érteni. Az összefogás alatt azt értik, hogy egymás farkának méretét vizslatják, centikről beszélhetünk, ahol milliméterek a különbségek. Nem értik meg, hogy az összefogás lényege a partnerségen van. Amikor nem azt méregetjük, kinek nagyobb a farka, hanem egyenlő felek állnak egymás mellé és indulnak közösen egy közös cél érdekében. Az én tapasztalatom azt mutatja, itt az ellenzéki pártok arra törekednek, hogy hogyan szorítsák ki egymást, miként szerezzenek maguknak minél erősebb pozíciókat, amik által minél erősebb konchoz lehessen jutni. És azt hiszik, hogy a választók vakok, és nem látják mi történik ellenzéki összefogásról való egyeztetés címén. Fel se merül bennük, hogy először talán egy programot kellett volna alkotni- most már nincs rá idő, de bőven lett volna eddig- ami helyi szintekre lebontva beszél világosan arról, hogy milyen változásokat akar megvalósítani az ellenzék a kormányoldal elképzelésével szemben, milyen alternatívákat kínál. És a közösen elfogadott program megvalósítására, támogatására kellett volna létrehozni egy szövetséget, olyan embereket jelöltnek megnevezve benne, akik a program megvalósításában helyben különböző területeken érdemi szerepet tudnának játszani. Most az összefogás arról szól és ezt a választó is látja, hogy azért fognak össze páran, hogy pozíciókat szerezzenek maguk számára. A választók nagyon nagy többsége, ehhez nem fogja adni a támogatását szavazat formájában. Ez az alapvetően rosszul felépített összefogásnak mondott átverés kevés lesz választási siker eléréséhez.

Milyen potenciával bír az az ellenzék?

 Hamarosan el kell kezdeni gyűjteni a támogató aláírásokat. Itt már rég kellene az ellenzék mögött egy elfogadott programnak állnia, mindenhol  meg kellett volna már születni a jelöltekről a döntésnek, már rég el kellett volna dönteni, hogy ki lesz az ellenzék főpolgármester jelöltje például. Most már minden erővel a kampány stratégiáján és technikai lebonyolításán kéne dolgozniuk közösen az ellenzéki pártoknak, de hol vannak azok most még ettől. Milyen potenciával bír az az ellenzék, amelyik az aláírásgyűjtés megkezdése előtt pár nappal még képtelen főpolgármester nevét kimondani? Az emberek szavahihetőséget várnának el a politikától. Amikor hirtelen az lesz jó ember, jó jelölt, akiről nem rég még úgy nyilatkoznak, hogy hányingerük van a személyétől, ott teljesen jogos ha a választó hitelességi válságot vél felfedezni. Következetlenség, elvtelenség, látszik az ellenzéken, és lesír, hogy teljes a tanácstalanságuk, azt se tudják mit kéne itt csinálni, jön majd a kapkodás, a kapkodás meg szüli a hibát, hibára. Ez történt tavasszal is, és úgy fest ebből sem tanult a baloldali ellenzék. Sajnos.

Közvélemény kutatási eredmények

 A közvélemény kutatási eredmények is azt mutatják, jó nagy bajban van az ellenzék. Lehet persze a tudományos felmérésekre legyinteni, azt mondani, azok csak becsülgetnek össze-vissza. Ezt tettük tavasszal is. Amikor azzal áltattuk magunkat, hogy a felmérések készítői a hülyék, mert nem tudják, hogy a sok-sok rejtőzködő szavazó az mind retteg a Fidesztől, de majd a fülkében nem fog és akkor jól pofára esnek az okoskodók. Csakhogy ugye az emberek a fülkékben valahogy nem az ellenzéket húzták be, és aki pofára esett, az nem a rezsim oldala volt, hanem az összefosós összefogást játszó ellenzék. Hogy a Fidesz csal magával a választási törvénnyel és olyan módszert valósít meg, amiben minden felől felé dől a pálya az persze igaz, de nem ez okozta kizárólag az ellenzék hatalmas vereségét, ezzel csak azt érték el, hogy ismét kétharmados győzelmük lett. Ha meg olyan antidemokratikus minden elemében az átdolgozott választási törvény, hogy ott nem lehet másnak nyerni, csak a hatalomnak, akkor az ellenzék bojkottálja a választásokat, indítson hatalmas polgári engedetlenségi hullámot az országban. Ha nem ezt teszi és elindul a választáson, azzal elfogadja a szabályokat és legitimálja magát a választást. Ahogy tavasszal nem tévedtek a közvélemény kutatók, úgy nem tévednek elég jó eséllyel ősszel kapcsolatban sem. És ha nem tévednek, akkor az ellenzék hatalmas pofonnak néz elébe.

Lehet fordítani?

 Meg lehet ezt még fordítani és van esély jelentős győzelemre? Nincs. Ma már nincs. Az ellenzék elkésett azzal, hogy fordítani tudjon. Ha már tavasz után megértette volna a választók egyértelmű üzenetét és képes lett volna szembenézni saját hibáival és azokon érdemben változtatni, akkor most ősszel jó esélyei lehettek volna. Az a hajó már elment. Itt az ellenzék egyetlen lehetősége ma már csak a várható kár enyhítése maradt. De jelenleg erre is alkalmatlannak látszik. Neki kell állni helyi programról beszélni, nagyon gyorsan legalább egy közösen támogatható minimál programot összehozni, ha már a komplett átfogó program megalkotására nincs is idő. Fel kell hagyni a farok méregetéssel és el kell tudniuk egymást azonos fontosságú partnernek fogadni. Mert teljesen jogos, ha azok egyike, akikre szükség lenne az összefogásban helyben egy sikeresebb választási szereplés elérésére, úgy érzik, hogy őket a többiek nem tekintik valóban partnernek, nem lesznek hülyék, hogy egy megalázó összefogásba belemenjenek, ahol ők csak a gyufát hozhatják mások után. Ha pedig az ellenzék megosztottan indul a választáson, az azt fogja eredményezni, hogy ott is veszítenek, ahol pedig esetleg talán még nyerhetnének is. Nagyon fontos ezek mellett az is, hogy egy normális és hatékony választási kampányban állapodjanak meg egymással és profikra bízzák ennek megalkotását. Ha ezeket még megcsinálják pár hét alatt, akkor ugyan marad a végső eredmény, hogy a Fidesz megnyeri többségében a választást, de nem olyan arányban, mintha nem változik semmi és talán Budapest esetében például el lehet érni egy valamivel jobb eredményt.

A Fidesz tehát meg fogja nyerni az őszi választásokat. Egészen pontosan nem a Fidesz fogja ezt megnyerni, hiszen a Fidesz egy kártékony, agresszív és gátlástalan társulat, aki nem tudna ezért nyerni. Ezt a választást az ellenzék fogja elveszíteni. És még nem értik.

 

 

Rózsa Mihály