Mesélek nektek egy tragikomikusat. Nem tartok bankkártyát, mert adjon zöldkártyát az a végrehajtónak, az államnak, NAV-nak, akinek két anyukája van. Nem szeretem papíron kérni a számlát, mert úgy vagyok ezzel, hogy miattam ne vágjanak ki fát, ha nem muszáj, és én sűrűn ülök a gépem előtt, jó nekem, az úgy, ha küldenek emailban értesítőt, hogy mennyi az annyi és akkor én besétálok a T-home irodába, ahol eleget teszek, ha nem is lelkesen, fizetési kötelességemnek.
Eddig ez probléma nélkül működni is tudott. Bementem a T-home-ba, hogy helló-helló én a Misi vagyok, és fizetni akarok. A hölgyike örömmel vette ezt tőlem és a mobilom számláját ki is tudtam fizetni. Amikor az otthoni szolgáltatásokat akartam, szépen lefagyott a gép. Mondták semmi baj, majd megpróbálják egy másik gépen, baj nem volt ugyan, de az is lefagyott. Kicsit még játszottak különböző verziókkal, kérték kedves türelmemet, amit a kb. 40 perces tortúra alatt meg is kaptak, majd közölték valami baj van a rendszerükbe, ez itt nem fog menni.
Mivel majdnem fegyelmezett állampolgár vagyok, aki úgy alapvetően be szokta fizetni a számláit, elmentem jó messzire egy másik T-home irodába, hogy kifizessem a számlámat. Itt ugyanaz játszódott le velem, ami az előző helyen. Központi hiba. Ha nem lettek volna nagyon kedvesek az ügyintézők, akkor itt már azért jó pár anyátok elhagyta volna a számat. De szegények lelkesen akartak segíteni akkor is, ha ez nem vezetett eredményre.
Próbálja meg uram holnap, mert ez nagyon központi hiba lesz.
Másnap megint megyek és gondolom, na, most aztán már tényleg. De nem. Az összes gépet szépen lefagyasztották, amikor be akartak lépni a számlámba, de belépniük nem sikerült. Mondtam én azonnal nekik, hogy jól van, jól van, ne idegeskedjenek, ha a T-home nem akarja, hogy fizessek, én ezt nagyon szívesen el tudom fogadni. De sajnos kiábrándítottak és közölték a T-home nagyon szeretné, ha fizetnék, mert ha nem teszem, akkor legalább olyan „g” leszek, mint a Miniszterelnök úr. Na, jó, de hogyan? Mondták átutalás. Mondtam az nem fog menni. És ugye velem úgy szerződtek, hogy csekken, személyesen vagy átutalással kell fizetnem, ami nekem a legjobb, ezért én személyeset választanám. Hívták a központot és állítólag az egész központi nagy gépet is kiütötte a számlámba való belépési próbálkozás. Kicsit kihúztam magam és kezdtem büszke lenni számlám erejére, mert az olyan, mintha kicsit én lennék élet és halál kegyetlen ura. Akkor mondták a központban, küldenek csekket. Mondtam jó, de vigyázzanak, mert pont 25 éve annak, hogy mindent a Dózsa György úti régi címemre küldenek, ahol már nem lakom és erről legalább évente kétszer egyeztettünk már, javították, aztán valahogy mégis úgy lett, hogy náluk ott lakom, ha bele is döglök, akkor is. Rácsodálkoztak, hogy jé, tényleg és látják is, hogy jó párszor jeleztem ott ne keressenek, mert ha ott próbálnak, akkor nagyon el tudtam bújni. Megnyugtattak, most központilag írták át a dolgot, jó helyre megy majd a csekk. Ebben meg is állapodtunk.
Másnap hívom a központot, hogy tuti jó helyre küldték a csekket. Kedves ügyfélként megnyugtattak, hogy igen, látja, hogy javítva is lett, tehát semmi okom aggódni, a Dózsa György útra küldik. Mondtam ez elég gáz, mert pont oda nem kéne, ilyen alapon Hajdúböszörménybe is küldhetnék. Ott tetszik lakni? Na, itt nem tudtam röhögjek vagy sírjak. De elmagyaráztam, hogy vicc volt. Mondom a rendes címet. Azt mondja: az nem jó. Miért? Nem tudja. Mondom, akkor fogadja el, hogy jó. Kezdte érezni a hangomon, hogy kicsit ideges lehetek, mert azt mondta küldik futárral a csekket. Egy órán belül megkapom. Mondanom se kell, hogy nem kaptam. Éppen indultam el itthonról, amikor jött a futár, alig 4 órás késéssel. Átveszem a csekket. Kibontom. Megdöbbentően alacsony összeg. De van róla átvételim, ők küldték. Mondom rendben, bementem a postára is befizettem. És izgatottan várom, hogy vajon romantikus szappanoperám, hogyan fog folytatódni a T-home-val. Most itt tartunk.
Rózsa Mihály
