A gyártók gyakorta hivatkoznak önkéntes alanyokon végzett tesztek szubjektív benyomásokon nyugvó eredményeire, azonban ezek nem minden esetben reprodukálható, azaz nem hitelt érdemlő adatok. Az viszont alapkövetelmény, hogy a fogyasztó felé közölt információk - termékmegnevezés, termékösszetétel, stb. - megfeleljenek a jogszabályi előírásoknak, továbbá összhangban legyenek a felhasznált alapanyagokra vonatkozó szakmai ismeretekkel.
Így például ha egy arckrémet hidratálónak, illetve bőrtáplálónak minősítenek, tartalmaznia kell ilyen hatású alapanyagokat. A gyártó/forgalmazó valótlan állítást nem tüntethet fel, a fogyasztó félrevezetését, megtévesztését a fogyasztóvédelmi törvény is tiltja. Sajnálatos módon, a gyakorlatban ez nem mindig valósul meg, például amikor egy gyártó „ránctalanító” elnevezéssel hozza forgalomba termékét, vagy ha azon bárhol a „ránctalanító” kifejezést szerepelteti. Ránctalanító kozmetikai hatóanyag és termék ugyanis nem létezik, ez az állítás szakmailag is elfogadhatatlan. Ilyen krémet tehát ne is keressünk, mert nem fogunk találni. Ha egy terméken ezt a feliratot látjuk, ha bármely reklám ezt az információt hordozza, legyünk tisztában azzal, ez a fogyasztók megtévesztése, hétköznapi nyelven: átverése. Ilyen tartalmú reklámszöveg megjelentetése elviekben tisztességtelen reklámtevékenységnek minősül!
Az arcbőr a felépítését tekintve alapvetően nem különbözik más testtájak hámrétegének szerkezetétől. Sajnos, épp ez a terület van kitéve leginkább a környezeti ártalmaknak, a hideg, a szél, a nap, az UV-sugárzás károsító, a bőr öregedését kiváltó hatásainak. A fokozott igénybevétel rendkívül megterheli, a szárító, dehidratáló külső tényezők eredményeként fokozatosan veszít víztartalmából, rugalmasságából, aminek következménye a ráncok kialakulása. Emellett idővel a mimikai izmok tevékenysége is jellegzetes barázdákat váj a hámszövetbe. Ezek együttes hatása eredményeként az arcbőrben már a húsz-huszonötödik életévet követően megindulnak az öregedési folyamatok. Elsősorban a nők, de ma már a férfiak is keresik a leghatásosabb krémeket, csodaszereket, annak érdekében, hogy az egyébként irreverzibilis változásokat lelassítsák, késleltessék. Függetlenül attól, hogy ki mennyire érdemli meg, a valóság az, a ráncokat eltüntetni nem lehet: kialakulásuk némileg elodázható, számuk és mélységük legfeljebb mérsékelhető. Ennyi, amit tenni tudunk, és nem több. A kozmetikai ipar igen gyorsan ráeszmélt arra, hogy az emberi hiúság és hiszékenység határtalan, ezért óriási üzleti lehetőségeket rejt magában. Erre alapozva időről időre újabb és újabb ígéretes hatóanyagokkal, csodakencékkel rukkolnak elő, hangzatos, fifikás reklámszlogenekkel ösztönzik vásárlása a fogyasztót. Aki ezeket fenntartás nélkül elhiszi, az tényleg megérdemli azt, amit kap.
Érdekességképpen megemlíthető, a kozmetikai alapanyagok listáján még a közönséges sertészsír is igen előkelő helyet foglalt el. Régebben a kozmetikusok gyakorta használták, természetesen megfelelő minőségben, avasodásgátlók alkalmazásával. Napjainkban számtalan alap- és hatóanyag áll a termékfejlesztők, vegyészmérnökök rendelkezésére. Az üzemi méretekben előállított arckrémek zöme egykoron nagy arányban tartalmazott szintetikus alapanyagokat, ásványolaj-származékokat. Közöttük is akadnak kiváló bőrpuhítók, de az egyik legnagyobb előnyük, hogy nem biztosítanak jó táptalajt a mikroszervezetek számára. Mióta egyre inkább elszakadunk a természettől, a kozmetikai ipar is előszeretettel nyúl vissza a natúr alapanyagokhoz. A méz, a méhpempő, a különféle vitaminok, a növényi kivonatok és csíraolajok reneszánszukat élik. A natúrkrémek azonban drágábbak, a megfelelő minőségű, homogén emulzió előállítása szakértelmet, alaposságot igényel, és a mikrobiológiai stabilitás érdekében hatékonyabb, szélesebb spektrumú konzerváló anyagokra van szükség.
PJ
Forrás: Fogyasztói és Betegjogi Érdekvédelmi Szövetség
