Azt nem állítom, hogy Simicska Lajos az egykori barátja nimbuszának megtépázás szándéka mellett figyelemelterelésből dobta volna be ezt a sztorit Orbán Viktor titkosszolgálati beszervezéséről.

Mondjuk, ezzel szeretné például elterelni a figyelmet arról, ami az utóbbi napokban ismét téma lett az ATV-n (a szárszói találkozók ürügyén), hogy annak idején milyen illegális tranzakciók is történtek a Fidesz és az Orbán család háza táján, az MDF-el közös székházeladás kapcsán.

Simicskát figyelemeltereléssel gyanúsítgatni kicsit olyan lenne, mintha Orbán családi és baráti köréről azt feltételeznénk, hogy a közvagyont csupán figyelemelterelésből happolják el folyton-folyvást oly kitartóan, egyre nagyobb ütemben. Ezzel szeretnék elterelni a figyelmet például a paksi beruházásról.

De maradjunk Simicska legutóbbi kijelentésénél! Orbán feltételezett besúgói múltjáról nem is csak tőle és nem is először hallottunk már hasonló történeteket. És más vezetőinknél is hasonló a helyzet.

Az kétségtelen, hogy a volt és jelenlegi államférfiúink titkosszolgálati érintettségéről kialakult összeesküvési elméleteket erősítik azok a törvénykezési mulasztások, halogatások is, amik e területen tapasztalhatóak a rendszerváltás óta folyamatosan, mind a mai napig.

Ki ne emlékezne a Boross hóbagoly Péter félék olyan álszent szövegeire, miszerint egyrészt ugye az embereket ez már egyáltalán nem érdekli, másrészt pedig tekintettel kell lenni azoknak a szerencsétleneknek a személyiségi jogaira is, akiket zsarolással kényszerítettek a besúgásra.

Érdekes persze, hogy a közvélemény viszont többnyire csak olyan eseteket ismert meg eddig, ahol a besúgók önként és lelkesen (és persze szép javadalmazásért) lettek a titkosszolgálat beszervezett emberei, avagy olyasmikkel „zsarolták” őket például, hogy ha megtagadják az együttműködést, nem kapnak nyugati útlevelet vagy elnézik nekik valami stiklijüket.

Hogy a rendszerváltás milyen állapotokat hozott magával e téren, erről sokat mond, hogy bizonyos szakértői becslések szerint az elsőként megalakult parlamentnek több mint egyharmada valamelyik állambiztonsági szerv embere volt.

Persze erre mondhatnánk a néhai Antall Józseffel, hogy tetszettek volna forradalmat csinálni. Ami, ha belegondolunk az elmúlt negyedszázad legtisztességtelenebb, legcinikusabb megjegyzése volt.

Tényleg lámpavasra kellett volna juttatni vagy vasra veretni minden „komcsit”? Beleértve az „átkos”pártfunkcijait, KISZ vezetőit? És vajon kik tették volna meg ezt? Az egykori besúgók lógatták volna fel önmagukat?

De térjünk vissza Orbánhoz a nagy rendszerváltóhoz! Azt, hogy titkosszolgálati alkalmazott volt-e valaha is, talán sohasem fogjuk megtudni. (Újabban már arról a mágnesszalagról is mély hallgatás van, amin állítólag minden titkosszolgálati információ megtalálható lenne.)

Az azért igencsak elgondolkodtató, hogy amikor Orbán Viktor 1987 és 1989 között a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Vezetőképző Intézetében dolgozott, 1988 áprilisától pedig a Soros Alapítvány támogatásával működő Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt, majd a Soros Alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ban az angol liberális filozófia történetét hallgatta, eközben zajlott például a rokkantnyugdíjas Kristály Gyulának a pere.

Az index beszámolója szerint Kristály Gyula az ózdi bíróságtól izgatásért négy év letöltendő fegyházbüntetést kapott, majd 1988. szeptember 5-én másodfokon jogerősen másfél év, négy évre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték azért, mert az MSZMP Központi Bizottságának küldött postai levelezőlapon azt írta, hogy „Kommunista Urak és Szovjet talpnyalók, hazaárulók, bohócok, köpünk a pofátokba” Az ezt követően tartott házkutatás során pedig hasonló tartalmú és stílusú röplapokat találtak nála.

Orbán Viktor azóta a rendszerváltás egyik legendás szereplője lett, Kristály Gyulára viszont a kutya sem emlékszik.

Proszektúra: Kristály és Orbán • Fotó: Történeti Levéltár iratraktára