Vádat emeltek nyilvános rendezvényen elkövetett garázdaság bűntette miatt a DopeMan néven ismert Pityinger László ellen a 2013. szeptember 29-én a Szolidaritás mozgalom budapesti tüntetésén történtek miatt.

A Clark Ádám téren tartott demonstráció végén lelepleztek egy Orbán Viktort ábrázoló bronzszínű hungarocell szobrot, majd ezt aktivisták ledöntötték a Sztálin-szobor sorsára emlékeztető módon. A szobor feje letört, amibe DopeMan belerúgott.

Ez az ügy egy újabb bizonyítéka annak, hogy Magyarország Ügyészsége – nem is tudom, még mindig miért nem Magyar Nemzeti Ügyészség a hivatalos megnevezése? – alkalmanként politikai megrendelésre cselekszik, sőt a NER illiberális, álkeresztényi rendszerét bíráló ellenzékkel szemben koncepciós pereket konstruál.

Ezt tették a német megszállási emlékmű kapcsán Mécs Imrével, Magyar Fruzsinával és társaival is, s most ezt próbálják ismét eljátszani a közismert rapperrel kapcsolatban.

Ez az egész DopeMan elleni eljárás teljes jogi abszurd, egy jogi nonszensz. Kilógnak a méretes lólábak.

Először is: mi a francot nyomoztak ebben az ügyben közel másfél éven keresztül? Az esetről videofelvételek készültek, az „elkövető” személye ismert volt, aki tudtommal a fejrugdosás tényét egyébként sem tagadta. Akkor mégis, mire kellett a másfél év?

Ám, ha már másfél éves lázas töprengés után mégis úgy döntöttek, mindez olyan bűncselekmény, ami bíróságért kiált, akkor miért nem tekintették annak magát a szobornak lábtöréssel végződő ledöntését, valamint azt, amit az m1 híradó közlése tartalmazott, miszerint „A tömeg ezután elindult a Lánchídon át, és a Terror Háza Múzeumnál felállította a szobormaradványt. Ezt az egyik demonstráló ököllel megütötte, más késsel vágott ki belőle egy darabot…”

Ezek nem épp olyan nyilvánosság előtti erőszakos cselekedetek voltak? És akkor még nem is beszéltünk arról a sok száz emberről, akik mindeme magatartásokat egyetértőleg, biztatólag helyeselték, ahhoz asszisztáltak, és akik ezzel e bűnös cselekedetek pszichikai bűnsegédévé váltak.

Vagyis, ha az ügyészség következetes lett volna, és ezt az egészet valóban komolyan gondolta volna, a vádlottak padján DopeMan mellett ott kéne ülnie még vagy pár száz embernek. És akkor a tárgyalást tarthatnák mondjuk a Groupama Arénában is.

Egyébként azt már egy másodéves joghallgató is tudja, hogy ha a haragosomról készített viaszfigurát késsel össze-vissza szurkálom, ezzel nem valósítok meg semmilyen bűncselekményt. A hungarocell Orbán szobor viszont egyértelműen egy ilyen vudu kelléke volt a tüntetésnek. Egy általuk diktatórikusnak ítélt rendszer szimbóluma, amelynek rendeltetése, lényege éppen az volt, a célból készítették el, hogy azt megrongálják, inzultálják, és ezzel a szobor eredetijét kifigurázzák, nevetségessé tegyék, ostoba, akarnok, népellenes hatalmát jelképesen megdöntsék. Ez egy politikai performansz, a regnáló hatalmat elítélő vélemény kifejezése volt. Amelyet egyelőre az Alaptörvényünk még nem tilt. (Bár lehet, hogy Gulyás Gergely már készíti e tárgyú egyéni módosító indítványát!) Ráadásul mindez még annyi sérelemmel sem járt Orbán számára, mint az, amikor Demszkyt 2007. március 15-éntojással megdobálták. S mint tudjuk, azt nem tekintették garázdaságnak.

Persze azon lehet vitatkozni, hogy ízléses volt e, amit DopeMan és társai tettek. Csakhogy az ízlés egyelőre még nem büntetőjogi kategória. Orbánékat sem lehetne bíróság elé állítani amiatt, hogy a kislányoknak a fehérvári huszárok általi meghágásáról ordítoztak az internet nyilvánossága előtt, sokak számára mégoly megbotránkoztató is volt az. Nem vitatom, hogy a fejrugdosáson (szobordöntésen, szoborba késsel belevágáson, stb.) szintén sokan megbotránkozhattak. De hát én meg például azon botránkoztam meg, és háborodtam fel, amikor azt láttam, hogy a szervilis Tállai András államtitkár úr egy olyan festménnyel ajándékozta meg főnökét, amelyen Puskás és Orbán állnak egymás mellett, focista mezben.

Proszektúra: A vuduügyészség • Fotó: Dopeman - Hír24