A populizmus élő klasszikusai szájában a “liberális” szó káromkodás, szitok. A liberálisok ugyanis szabadságot követelnek a népnek, hogy vállalkozhasson és választhasson. A populisták ellenben fel akarják emelni a népet… Ezért vonzódtak a populisták mindig az állam gyámkodó hatalmához.

Természetesen Orbán Viktor egykori gondolatai voltak a fentiek, azé az emberé, aki a napokban, mint egy Hakapeszi Maki, vagy még inkább, mint egy illiberális Gombóc Artúr, a tüntetők figyelemfelhívó eszközként használt csokiját is érzéketlenül és szemérmetlenül befalta.

A legelképesztőbb, hogy ez a manusz magát rendszeresen az országgal, az egész nemzettel azonosítja. A haza nem lehet ellenzékben, jelentette ki még a 2002-es elvesztett választások után a Dísz téren. Azóta ez kényszerképzet teljesen elhatalmasodott rajta, ami ráadásul fertőző is, hiszen mostanra már a megmondó emberei is a tökélyre fejlesztették ezt a módszert. Ha Orbán vagy a kormánya bárhonnan, bármilyen negatív kritikát kap, azonnal kész a populista válasz, Magyarországot támadják.

Ugye ismerős még a választási lózung: több tiszteletet a magyaroknak!

Orbán és csapata különösen akkor azonosul leginkább a népével, nemzetével, amikor a hazai demokráciánk állapotát kifogásolják.

2014.július elején a Master Good Kft. baromfiipari vállalat új kisvárdai üzemének átadásán Orbán azt fejtegette, hogy „mi, magyarok vállalkozó nemzet vagyunk, és azért vállalkozunk, mert szeretjük a szabadságot”. Ugyanitt kijelentette, hogy a diktatúra nem a magyarok műfaja.

Szinte természetes, hogy ezek után ez a szabadságszeretetünkre vonatkozó süketelés 2014 szeptemberében feltűnt a Külgazdasági és Külügyminisztérium közleményében is.

E szerint: az Amerikai Egyesült Államok elnökének magyar civil társadalom kormányzati korlátozására vonatkozó megjegyzéseinek nincsen ténybeli alapja. "A magyar nép egy szabadságszerető nép, ezért nem viselné el szabadságának semmilyen korlátozását.” (Ami a történelmünk ismeretében elég vicces kijelentés.) De az sem volt semmi, amikor a napokban a KDNP vezér Harrach Péter a vasárnapi zárva tartást a magyar emberek sikereként aposztrofálta.

A „mi magyarok ilyenek vagyunk” szó-puffancsai Orbán más beszédeiben is feltünedeztek. (Amely szófordulat persze primitív, cinikus hazugság. Mi magyarok, akár csak a többi nép, ilyenek is vagyunk, meg olyanos is.)

2014. augusztusában a Kossuth Rádió reggeli műsorában egyebek között a magyar gazdasági adatokról beszélt: „Ha a kérdést úgy tesszük fel, minek köszönhető ez az eredmény, akkor annak, hogy a magyar emberek akarnak dolgozni.”

2014. november közepén pedig, annak apropóján, hogy kitüntetéseket adott át német politikusoknak, úgy fogalmazott: „Mi, magyarok szeretjük az önbizalomról tanúskodó, magabiztos mégis realista gondolkodásmódot.”

2014. december közepén pedig a Bloomberg- nek már azt nyilatkozta, hogy „A magyarok üdvözölték az illiberális demokráciát.”

És végül akár egy szilveszteri poén is lehetne, amit 2014 decemberében a Napi Gazdaság interjújában mondott: „Mindannyian tudjuk, hogy a magyar emberek azt viselik a legnehezebben, ha meg akarják nekik mondani, hogyan kellene élniük. Ez a magyarok egyik legvonzóbb tulajdonsága. Született várvédők. Mi pedig nem vagyunk sült bolondok, hogy meg akarjuk mondani az embereknek, hogyan is töltsék a vasárnapjaikat. Élni és élni hagyni, ez a mi politikai filozófiánk.”

(proszektura.blog)