Tisztelt Polgármester Úr, 2000 Kör Testület, Kedves Levente, Tagok! Mindenki, aki azt gondolja, érdekes lehet, vagy csak egyáltalán segítségre szorul, vagy érdekli a gyömrői emberek sorsa.

Palotai Ilona, kéréssel fordulok Hozzátok. 11 éves voltam, amikor Gyömrőre költöztünk. Lakókörzetünk iskolája az Erzsébet iskola, sajnos nem tudott fogadni, ezért a Központiban próbálkoztunk. Akkori igazgatója Somogyi Ferenc is el tanácsolt. Édesanyám akkor, bár nem volt büszke a kis piros könyvére, azt mondta: "tudomásul veszem Igazgató elvtárs, kérem ezt írásba adni, tudni fogom, hol élhetek panasszal." Tudta is, de erre nem került sor. Húgommal együtt felvettek. Öcsém akkor még csak kettő éves volt. Nagyon jó tanáraink voltak, akkor még tiszteltük Őket. Nem voltak ennyire beszabályozva, azt tanították, ami fontos volt és igaz. Mint tudjuk a hazugság negatív energiát generál. Nagyon szép emlékeim maradtak erről az időről. Nem voltam éppen jó tanuló, a társaim között sem voltam menő, ahogy ma mondanák. Visszahúzódó, szégyenlős lévén minden szót úgy kellett belőlem kihúzni. Emlékszem, igazgató bácsink "szólajj mán meg rubintos virágjára", Gyöngyi nénivel átszenvedett felelésekre. Klári nénire, aki az osztályfőnököm volt. Vagy Somogyi Karcsi bácsira, amikor édesanyámnak mutatta milyen esetlenül futok. Vagy amikor tátott szájjal hallgattuk Edit nénit Petőfiről, a helyesírás szabályairól. Csodálatos évek voltak. Ez a kisgyermek a mai napig itt él bennem, igaz ma már ráébredtem, csak magamnak tudok megfelelni, a hét milliárdnak nem! Köszönet ezért, Hirs Erzsébet Nadi Mesteremnek és Jaksa Janiéknak, amiért sok ember útját alapozták meg a Teremtés Házában. Tőlük tanultam meg, hogyan szeressem, tiszteljem magam, hogy másokat is szerethessek, tisztelhessek és hogy egyáltalán, ki vagyok én? Rájöttem, amit adok, azt is kapom. Arra is, ha nem tudom megváltoztatni a világot, változom saját magam.

Bátran kijelentem, jó itt élni!

Amikor házasságot kötöttem gyermekem, Tamás apukájával, vagy amikor megszületett Ő, egy kiló tíz dekával, hat hónapra, húsz százalék eséllyel az életben maradásra. Sokan imádkoztak értünk, amikor végre egy évesen haza hoztuk. Utólag is nagyon köszönöm nekik! Nagyon sok foglalkozást igényelt, állandóan vittük valamilyen fejlesztésre. Küzdöttünk érte, sokszor összeütközésbe kerültünk. De végül itt vagyunk, büszke vagyok rá. A gyömrői emberek szeme láttára tettük mind ezt. Azt hiszem, mondhatom, példát mutattunk. Bár néhány dologra nem vagyok büszke abból az életemből, sokat fejlődtem. Soha sem szégyen, ha az ember lánya belátja a tévedéseit, változtat. Igen, velem is előfordult, hogy csak túléltem, most viszont már megélek és megtapasztalok dolgokat. Folyamatosan tanultam a hibákból, majdnem tönkre tettem az utamat. Köszönet kis barátaimnak, akikkel együtt dolgoztam a szoliban. Most tudom csak igazán, milyen boldognak lenni! Így is lehet! Közben nagyon sokat tanultunk a kicsi jövevénytől. Bizony, Ő tanított bennünket, mert nem győzöm hangsúlyozni, nem a fekvőalkalmatosság a bölcső, hanem a kisgyermek aki benne fekszik, bölcs Ő. Emberségre, szeretetre, hogyan álljunk ki magunkért és el is érkeztünk a mai naphoz, amikor is kérni szeretnék Tőletek.

Szinte mindenkit személyesen ismerek

Tudom, nagyon próbára tesz benneteket is ez a mostani megváltozott világ. Nagy vonalakban azt mondanám, megvezettek minket, mindenkit. Elénk tettek egy krumplit, azt mondták alma. Mi láttuk is az almát, éreztük az illatát, beleharaptunk jó az íze is, megettük, elhittük. Elhitették velünk, manipulálnak már jó ideje és ezt hívják realitásnak. Szó szerint holdkórosak vagyunk, a világunk holisztikus. Semmi nem az, aminek látszik. A televízióval is félre vezetnek. Jó szolgálatot tesz a média is a megvezetésünkben. Közben mindenünket elvették, még a jogainkat is az egész világ óriási pénzmosoda, uzsora kamattal. Ők nyomtatják a pénzt, semmiből állítják elő, csalnak, mi meg fizessünk. Az emberiség egy százalékánál van a pénz kilencven százaléka, a kilencven százalék emberiségnél, a tíz százaléka. Csak fogyasszunk, bankoljunk, szórakozzunk, engedelmeskedjünk, adózzunk, szabályoknak feleljünk meg. Közben a kevés pénz rabszolgája legyünk. Kedveseim, tudjátok, milyen beszédes a magyar nyelv? Azt mondja adónem. Mert ADÓ-NEM! Főleg nem ilyen magas, majd ha emberi mértékűek lesznek, fizetjük. Kérlek, benneteket segítsetek nekünk. Ebből nagyon könnyen ki lehet jönni, csak össze kell fognunk, igazságot a mostani hazug világ helyett és szeretet. Ti vagytok olyan helyzetben, hogy simán meg tudjátok tenni. Sokat adtatok nekünk az elmúlt tizenhárom év alatt, mi pedig nagy árat fizettünk érte.

De most nem pocskondiázni akarok, kérni. Szerintem Ti is kaptatok tőlünk sok lehetőséget, az által, hogy hagytuk azt tegyetek velünk, amit fentről mondtak. Kérünk benneteket, a pecsenyétek már megsült, most segítsetek, hogy megsülhessen a miénk is. Itt van mindjárt a szemét kérdése. Az előttetek lévő ciklusban Rádóczi Guszti, az utolsó időkben már nem tudta megvalósítani. Volt egy lehetőség szemétégető megépítésére. Mentesítené a gázhasználatunkat. Eggyel kevesebb dolog, amiben függünk a nagyhatalmaktól.

A másik fele a szelektív hulladék gyűjtése. Mindenki fizet érte, az is aki nem tesz ki zsákokat. De miért is kell fizetnünk egyáltalán? Ha engednétek, hogy megszervezzük, összegyűjtsük, Szerintem legalább tíz család megélne a leadásból, de az is lehet, hogy még több. Nekünk kevesebbe kerülne! Sokkal hatékonyabban tudnánk mindenkit mozgósítani.

Azután itt van a víz kérdése, csatornával, amikor megépítettétek, mindenki kifizette, még valami EU támogatást is kaptunk rá, most többet fizetünk érte, mint a vízért. De jó, de ez is egy csalás, csak, hogy pénzt húzzanak ki belőlünk. Nem történt más, csak most nagyban keverjük a csatorna termékét, meg keserítve általa a Rózsahegyiek életét. Hogy is van? A víz és csatornadíj sávokban más árú Gyömrőn. 300tól-1800ig. A víz természeti kincsünk, a föld nyolcvan százaléka víz, meg van a lehetőség a sós víz mentesítésére is. Csak ezt elzárják előlünk. Azt gondoljuk, a víz miatt kell nekik Magyarország. De ez nem így van. Tudom, központi intézkedés a vízmű globalizációja, de valaki csak hozzájárult ahhoz, hogy a díj, Attila szavaival élek, /ez a tevékenység nullszaldós, de negyvennyolc százaléka az államnak megy/ Elárulom nem a nép volt az! Tudjuk, ami az államnak megy kiszippantják Magyarországról, vagyis soha sem látjuk más bevételek felével együtt. Ilyenek a közművek, adók, közlekedés, ital, cigaretta, gázolaj. A keresetünk is azért annyi-amennyi, mert az is oda megy, az áraink meg azért háromszorosak.

Továbbá megint csak szervezés kérdése, megengedni a szegényeknek, munkanélkülieknek, egészen tél beálltáig, hogy gyűjthessék a határban a lekaszált gazt, rendezzék a bokrokat, felügyelettel fákat is vágjanak ki. Adjatok nekik kérlek lehetőséget, az összeszedett dolgok ledarálására, adjatok nekik egy brikettáló gépet. A következő évtől nem lenne rájuk gondotok, lenne munkájuk, lenne fűtőanyaguk, a többletet eladnák, abból ételük. Régen a cigányok készítettek agyagtéglát, aki ezt igényli, építkezhetne abból. Ebből is pénzük lenne. Ha régen jól működött, újra meg lehet próbálni. A haladjunk a korral korszak, sokkal többet vett el tőlünk, mint amit adott.

Van még sok ötletem. Az előző évtől elkezdtünk kerteket művelni, nagyon sokat találtunk. Ha segítséget adtok, még azokat is meg tudjuk művelni, amik magán kézben vannak, de nem az övék. Szervezés kérdése, csak az első évtől kérünk anyagi vagy tárgyi segítséget, utána teljesen önellátók tudunk maradni. Ebből tudunk főzni is a Csórika étkezdében, el tudjuk adni is, vagy zöldség feldolgozót tisztítót létesíthetünk. Egyáltalán nem kellene tárgyalni idegenekkel, termelő üzem létesítése miatt senkivel, szerintem a magyar ember is tud gyárat építeni, ha azokkal a feltételekkel teheti, mellyel a külföldi. Ha minden egyes munkahelyteremtésre kapunk kilencmilliót/fő. Szerintem menne. Nem? De!

Nem kértem Tőletek soha sem, bár előfordult, hogy kaptam segítséget. Amit újra nagyon köszönök! Mindenkinek segítettem, amiben tudtam. Most sem pénzt kérek, hanem általatok nyújtott lehetőséget. Tudjátok az embereknek elég néha az is, ha segítő jobbot nyújtanak nekik meg hallgatják a panaszukat. Sokszor a szeretettel hallgatás gyógyít. Vagy ha megbíznak bennük. Higgyétek el működik. Ha a fiúkba beletesszük az Istent, vagy embertársainkba, észreveszik bennünk az Istennőt! Nekem az ember az ember, mindegyik a testvérem. Mind a hét milliárd és minden gyermek az enyém, mint ahogy a sajátomat, a többit sem hagyom éhezni. Azt sem fogom engedni, hogy elvigyék háborúba. még a hazámért sem. Mert ha megbeszélni nem lehet, a háborúzás csak népirtás és gyilkosság. Ha ezzel jobbá tudom tenni a világot, már pedig miért ne? Megteszem boldogan!

A ház ahol az embereket befogadom, hamarosan MAG házzá szeretném alakítani. Ha ebben tudtok segíteni hálásan megköszönjük. Kemencét is szeretnénk, ahol süthetünk kenyeret, ahol mindenki megtalálja a boldogulását. akár a munkáját is. Kérlek benneteket, itt a változás lehetősége. Segítsetek! Tudjuk Magyarországot azért szedték ízekre, mert így az energiája, a kárpáthaza energiája nem tud annyira jól működni. De működik Testvéreim, csak térjünk vissza a gyökereinkhez. Újra teremtsünk. Manapság mindenki navos, bankos, behajtó, ellenőrző szerv. Mit szeretnénk, hogyan javuljon így a gazdaság? Egy összedőléshez elég is lesz! Mostantól kiállunk magunkért, jól összefogunk és szeretjük egymást, meg segítünk egymásnak. Hamarosan eljön az igazság energiája, mindenki megkapja a jutalmát. Addig is tegyük a dolgunkat. Ne csak a nagy tűz mellett lehessen melegedni, hanem gyújtsunk sok kicsi tüzet. Férjen oda mindenki, aki melegedni akar. Mindenkinek nagyon köszönök mindent, még azt is, amikor megaláztak, vagy kihasználtak és bántottak. Több, jobb lettem általatok. Köszönöm! Isten áldása legyen rajtatok.