Olvasónk levelét közöljük az alábbiakban, változtatás nélkül:

"Sokat gondolkodtam azon, hogy kinek is írhatnék, végül úgy döntöttem, hogy önöknek fogok. Ugyanis a téma, amiről le fogom írni a véleményemet félő, hogy a városi lapban, tévében, vagy egyéb más felületen nem jelenhetne meg.

Elöljáróban fontosnak tartom jelezni, hogy mindig Gyömrőn éltem. Itt nőttem fel, mai napig itt élnek (már akik még élnek) a barátaim, rokonaim. Talán nem nagy titok, hogy szeretem ezt a várost, hiszen mérhetetlenül sok emlék köt ide. És pont ez az, amiért most írok önöknek. Mert picit úgy érzem, hogy kisebb hadjárat folyik emlékeink ellen.

Soha nem folytam bele a helyi politikába, koromnál fogva a jövőben sem tervezem. Természetesen megvan a véleményem, látom, hogy milyen jó és milyen rossz dolgok történnek Gyömrőn, de sosem éreztem szükségesnek, hogy egyik, vagy másik politikai szervezet mellett kardoskodjak. Most sem ez a célom, ennek ellenére elkerülhetetlen, hogy a jelenlegi vezetés ne érezze majd kissé támadásnak a mondataimat. Kérem őket, hogy ne bántásnak fogják fel szavaimat, hanem inkább egy jó tanácsnak, vagy ha úgy tetszik, akkor egy régi gyömrői kétségbeesett figyelmeztetésének.

Nemrég a Facebookon belebotlottam egy régi gyömrői épület fotójába, ami különös érzéseket indított el bennem. Biztos sokan emlékeznek arra a gyönyörű épületre, ami a Táncsics út 89 szám alatt állt. Sokan leginkább csak dr. Killner György nevéhez kötik a házat. Sokan csak „a tornyos ház” néven emlegették. Nekünk, régi gyömrőieknek ez a ház szinte egy szimbólum volt. Talán azt is kijelenthetem, hogy városunk arculatára épp az volt jellemző, amit ez az épület sugallt. Vonalai büszkén mutatták elődeink életstílusát, ugyanakkor falai elég stabilak voltak ahhoz, hogy ne csak a múltat, hanem a jelent, sőt talán a jövőt is lássuk benne. S mégis, pár évvel ezelőtt jött egy hihetetlenül káros, felelőtlen döntés és lebontották a Táncsics út egyik legszebb (ha nem a legszebb) épületét. Enyhe túlzással talán kijelenthetjük, hogy a bontással újabb lépést tettünk afelé, hogy az igazi Gyömrő egy szellemvárossá váljon, ami már csak fotókon és videókon létezik számunkra.

A Táncsics út 89. szám alatt álló egykori épület mellett vészesen tűnnek el más hasonló ingatlanok is. Gondoljunk csak a Dózsa György úton álló malomra vagy éppen a Sarkadi-villára, ami pár éve szintén már csak fotóinkon és emlékeinkben él.

Vészesen tűnnek el a régi épületek. Gyömrőt régen a lakható házak és a szép kertek jellemezték, ma viszont már házak helyett lakások, kertek helyett kocsibeállók épülnek. Szörnyű! Tudom, hogy szükség van a fejlődésre, de nem biztos, hogy ez az, amire valóban igény van. Annyi a társasház és a lakópark, hogy szinte már mozdulni sem lehet. Az önkormányzat számára fontosabb egy bekötőút a strandhoz, vagy egy üzlethelység, mint elődeink alkotásai. Mert igen, néhány gyönyörű épület inkább műalkotás, mint sem egymásra pakolt tégla és beton. Több barátom, aki rég elkötözött a városból, de néha napján hazautazik, arra panaszkodik, hogy alig lehet Gyömrőre ismerni. És ezt nem pozitív értelemben mondják, annak ellenére, hogy kétségtelenül vannak kedvező változások is.

Ma már az egyéni érdekek és a rövidtávú haszonszerzés sajnos előrébbvaló a város múltjától, de ami még inkább szörnyű, a jövőjétől is. Igen, ki kell mondani, hogy ezek a folyamatok az elmúlt 10-15 évben gyorsultak fel. Ismerve a politikai véleményeket, újra jelzem, hogy eszem ágában sincs egyetlen politikai szervezetet, vagy képviselőt sem bántani.  De sajnos nem lehet nem észrevenni, hogy az elmúlt években elkezdődött a régi Gyömrő temetése. Nyeles telkek, üzletek, vállalkozói érdekek dominálnak. Olyan emberek hagyják kézjegyüket a városban, akik már nem élnek Gyömrőn, vagy soha nem is éltek, maximum egy-két üzlethelységet vagy lakást akarnak eladni és abból meggazdagodni.

Az interneten azt is olvastam, hogy a Killner doktorhoz kötött egykori patinás épület helyén most 10-15 lakásos társasház épülne, üzletekkel, parkolókkal stb. Kérdem én, hogyan születhetnek ilyen döntések Gyömrőn? A mi Gyömrőnkön! Ismét csak elviselhetetlenebbé válnak a környéken lakók mindennapjai, holott már így is elég nehéz tolerálni az embereket érő hatásokat. Nagy a forgalom, a por és a zaj. Ez már rég nem az a kedves kisváros, ami régen volt. Miért nem vigyázunk régi épületeinkre? Más településeken becsben tartják ezeket az ingatlanokat, büszkék rá, hiszen a településnek rangot, patinás megjelenést kölcsönöznek, mi gyömrőiek viszont lebontjuk őket.

Kérem önöket, vállalkozókat és városvezetőket, hogy gondolják ezt át! És próbáljanak a profitorientált gondolkodás helyett a mi fejünkkel is gondolkodni. Önökhöz hasonlóan mi is gazdagodni szeretnénk, de a mi gazdagságunk nem pénzben, hanem értékekben mérhető. Mert szeretném, ha nem csak az én unokám, hanem az unokám unokája is egyszer még elsétálhatna megmaradt régi házaink előtt. Ezek az épületek többet tanítanak minket, mint bármelyik fotó. Kérem, hagyják meg számunkra, gyömrőiek számára ezt a lehetőséget!

A nevemet és címemet nem adom meg. Akkor sem, ha tudom, hogy ez picit csökkenti a levelem súlyát. Azonban a legkisebb mértékben sem szeretnék részese lenni a helyi közügyeknek. Azt hiszem, ha csak néhányan elolvassák soraimat, már azzal is sokat tettem a városért."