Vajon milyen viccet engedhet meg magának egy pedagógus, aki közmunkásokat oktat? Mi az a határ, ahol már nem léphet túl, és ki mondja meg azt, hogy szabad-e, fenyegetni, olyan ténnyel, vagy ténynek tűnő adatokkal a tanulókat, ami már sértheti az emberi vagy állampolgári jogokat? Vagy azokkal az emberekkel, akik egy falat kenyérért minden eltűrnek, - ezt is meg lehet tenni?
Vagy nem is vicc?
A napokban egy furcsa üzenetet kaptam az egyik megyében élő ismerősömtől. Amikor olvastam, nem akartam hinni a szememnek. Ilyen nincs – gondoltam, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a mai világban itt és most, Magyarországon minden, de minden megtörténhet! Talán még ez is…
- Kompetencia programon veszek részt. Van egy tanítónő, aki rögtön az első napon azzal kezdte az oktatást, hogy különösebben nem kell bemutatkoznunk, hiszen mindenkiről mindent tud.
- Férjem rendőr, és mindenkiről lekérte az adatokat és azokat megismerve – ismerem magát a csoportot is.
Megjegyezte még, hogy nem is titkolja, Ő a Jobbik helyi szervezetének az egyik tagja. Amit mondok, mindenki vegye úgy, ahogy akarja.
A kérdés az volt, hogy jogszerűen kérték-e le, a személyes adatokat?
Szabad-e, ilyent tenni egy rendőrnek, vagy valamely hatóságnak?
Megállt bennem az ütő!
Előfordulhat ma ilyesmi ebben az országban? Sok mindenről hallottam, sok mindent láttam és olvasok nap, mint nap a hírek között, de ilyesmi még eddig nem fordult elő.
Az, hogy terror alatt tartják a közmunkásokat, hogy brummogni és röfögni oktatják őket – már nem is csodálkozom.
Az emberek, – még azok is, akik írni,olvasni tudnak, érettségivel, vagy annál magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek kényszerből, a mindennapi kenyérért megteszik, hogy megalázzák magukat, - ezért aztán brummognak, röfögnek, ahogy a tanár kéri, vagy a tanrend megköveteli. Ez azonban már mindennek a teteje.
Válaszomban elmondtam, hogy a törvény nagyon szigorúan előírja azt, hogy a hatóságok, mikor, milyen esetekben kérhetik le az állampolgárok személyes adatait, különösen azokat, amelyek a legszigorúbban védve vannak, mint az eljárás alá vonás, vagy büntetőpriusz… Ha ezt valaki jogtalanul kéri le, és adja tovább, akkor bizony, bűncselekményt követ el, visszaél hivatali helyzetével….
Javasoltam, hogy a legközelebbi alkalommal, az osztály színe előtt, kérdezzenek rá a tanárnőre, hogy milyen jogon kérte le a férje a személyes adataikat, és milyen jogon adta azt neki tovább? A tisztelt tanárnő, mire kívánja, vagy tudja felhasználni?
Ma a kérdés elhangzott az osztály előtt, és a tanárnő, állítólag rendkívül nagy zavarban volt, és csak annyit tudott többször elmondani, - ne haragudjanak, csak vicceltem!
Mondhatnám, ronda és csúnya az ilyen viccelődés, ha időnként nem kellene egyes témákat komolyan venni! Mert mi van akkor, ha a tanárnő nem viccelt, és tényleg megtörtént az adatok lekérése? Elmondhatta otthon, hogy a romákat mivel fenyegette meg, és a férj, aki tudja, hogy bizony hibát követhetett el, nagyon gyorsan felvilágosította a nejét.
- Mindez most már akár az állásába is kerülhet? Mert mi másért lett hirtelen zavart, miért kellett a tanárnőnek úgy viselkednie, mint aki hirtelen rájött,hogy …. – megbukott!
Vannak még értelmes, okos cigány emberek, akik ha nem tudnak valamit, akkor mernek szólni, mernek kérdezni másoktól, és a tanácsot megfogadva tovább is lépni. Sajnos az osztály többi tagja, - ahogy a beszélgetésből kitűnik – nem mernek megszólalni, és fel sem fogják, hogy milyen aljasság történt velük szemben, ha ez az eset megtörtént. Nem szólnak, nem mernek, féltik azt a kenyeret, amit kapnak és ezért még hogy brummogniuk, és röfögniük is kell. Örülnek, hogy kenyér kerül az asztalra a családnak, és eltűrik azt a jogtalanságot, embertelenséget, amit elkövetnek velük szemben…
Villás Lajos jegyzete
Fotó: MTI/ Balázs Attila
