Egy kedves történet Horváth Attila dalszövegíró tollából, melyen elmosolyodhatunk, és a melegben jól esik egy kis hűs leveske.

Meggyleves

 Magdi még dolgozott az éjszakában, én pedig valamilyen készülő lemez kapcsán éppen stúdióban voltam napközben. Mire hazaértem, Magdi már általában nem volt otthon.

Ilyenkor mindig leveleztünk egymással, és ezt rettenetesen élveztük. Az évek során kialakult egy csak általunk érthető közös nyelvünk, és vagy szigorúan hivatalos hangvételű leveleket írtunk egymásnak, vagy éppen ellenkezőleg, a lehető legnyálasabb, legközhelyesebb szív-küldi-szívnek-szívesen stílusban poénkodtunk, máskor meg Fülig Jimmy szellemében számoltunk be egymásnak mindenféléről.

Alig vártuk, hogy végre olvashassuk ezeket a leveleket, mert tudtuk az írás meg az olvasás közben is, hogy bármi van, humort és jókedvet viszünk a mindennapokba, humorral és jókedvvel lendülünk túl bármin (és mindig volt min)

Aznap, amiről beszélek, Magdi meggylevest főzött. Pontosabban azzal köszöntünk el egymástól, hogy majd meggylevest fog főzni.

Amikor hazaértem, ő már nem volt otthon, de természetesen várt a levél, amiben írt mindenféléről, amivel foglalkozott, illetve ami foglalkoztatta egész nap. És a végén utóiratban tette hozzá, hogy "ja, a meggyleves a fürdőkádban".

Mi van?

Meggyleves a fürdőkádban???

Hát teljesen abnormális ez a nő?

Rendben, hogy szeretjük a meggylevest, de...És infarktus közeli állapotban rohantam máris a fürdőszobába. Ahol persze azonnal kiderült, hogy a frissen elkészült, forró levest hűteni tette be a hideg vízbe...De itt még nincs vége a történetnek.

Kicsit érdekes módon készítette el a levest, mert nem tudta eldönteni, vörösborral vagy rummal bolondítsa meg. Végül úgy döntött, hogy nem vacakol vele, egy üveg vörösbor és két deci rum együtt biztosan ad valami bukét a dolognak.

Másnap - menetrend szerint - éppen meglátogatott minket apám. Minden alkalommal szertartásszerűen kérdezte meg, nem főzött-e valami finomat Magdika - mert egészen egyszerűen imádta, ahogy Magdi főzött. (Én is.) Persze, van meggyleves. Azt nagyon szeretem, mondta a fater, és benyomott egy tányérral.

Tudni kell, hogy egész életében összesen talán egy liter bort, meg egy deci pálinkát ivott meg, ami hatvan-valahány évre elosztva nem feltétlenül jelent gyógyíthatatlan alkoholizmust. Viszont nagyon ízlett neki a meggyleves, és nagyon udvariasan kérdezte Magdit, hogy esetleg kaphatna-e még egy tányérral. Majd még egy még eggyel. És egyre jobb hangulatba kerülve mondta, hogy az ő felesége sajnos nem tud ilyen jól főzni. És ugyan nem tudja, hogy mitől érzi most ilyen furcsán magát, de ha Magdika lenne szíves leírni ennek a meggylevesnek a receptjét, azt nagyon megköszönné. Akkor talán otthon az asszony is főzhetne néha ilyen finomat.

Szerző: Horváth Attila