Európa-bajnoki pótselejtező visszavágó  - MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

A következő gondolatok a proszektura.blog bloggerének billentyű leütéseiből származnak

Természetesen, mint minden jó magyar ember, jó magyar hazafi, én is végignéztem, végigizgultam a tévében azt a futsal-meccset, amin legyőztük, mit legyőztük: két vállra fektettük, lehengereltük, leradíroztuk, lemostuk, kenterbe vertük, letaroltuk, ledózeroltuk ezeket a szőrös talpúakat, és kijutottunk a jövő évi belgrádi Európa Bajnokságra.

Szóval a sárgamezeseknek végre sikeresen visszavágtunk Trianonért. Ha már a nagypályán megint nem jött össze a győzelem, összejött kispályán. (Kicsi, sárga, de legalább a miénk.)

Már a mérkőzés kezdete előtt szívmelengető érzés volt hallani a magyar himnusz mellett ezernyi magyar torokból bónuszként felhangzó székely himnuszt is Csaba királyfiról, meg a csillagösvényről, na és persze a maroknyi székelyről, akik, igaz, ami igaz, ezúttal Csomával az élükön a románokat erősítették. Hát később porlottak is mint a szikla rendesen, a debreceni sportcsarnoknak népek harcától zajló tengerén.

De mindez előtt még szívmelengető érzés volt hallani a több ezer magyar torokból feltörő füttykoncertet is a román himnusz akkordjai alatt.

És ez bizony még csak a kezdet volt. A magyar fiúk ugyanis a gigászi küzdelem folyamán mindvégig érezhették, élvezhették a felhevült drukkerhad lelkesítő támogatását. Mert vajon létezhet-e olyan magyar sportoló, akit nem dobna föl még jobban az a tudat, hogy az őket biztató publikum az ősi ellenfelünket folyamatosan lecigányozza, lebüdösrománozza?

Természetesen mindehhez a közszolgálatinak nevezett magyar sportcsatorna stúdióbeli kommentálóinak, s a mindig jól felkészült, igen népszerű sportriporterének, Knézy Jenőnek, nem volt egyetlen szava sem. Reakcióikból azonban arra lehetett következtetni, hogy ők is teljesen egyetértenek a nézők helyszíni megnyilvánulásaival.

Amin nem is lehet csodálkozni. A szurkolók is, a kommentátorok is tulajdonképpen nem cselekedtek mást, mint amit az országunk szeretve tisztelt, nagy tekintélyű vezetői elvárnak tőlük.

Hogy csak néhány példát említsek, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nem is oly rég, 2013-ban Kézdivásárhelyen (nem fehér) lovon páváskodott, Kövér László parlamenti elnök eltávolíttatta a T. Házból az EU zászlaját, s helyette a székely zászlót tétette ki, Orbán Viktor pedig újabban milliárdokat költ romániai magyar focicsapatok istápolására.

(Vagyis fejétől bűzlik a hal, mondhatnák minderre a Soros György által pénzelt gané liberálisok.)

Csak hát félő, hogy az az EU, amelyik egyébként is állandóan azt nézi, hol köthetne belénk, hol tarthatna be nekünk, legyen szó akár sajtószabadságunk vagy úgy általában a demokráciánk állapotáról, újabban pedig a menekültkérdés sajátos magyaros unortodox kezelésérő, szóval ez az EU nem nézi jó szemmel a románok elleni jogos gyűlöletünket és megvetésünket sem.

És számíthatunk rá, hogy a liberális fertőben fuldokló Európa részéről megint valamilyen eltiltás következik majd, meg sokmilliós büntetés, olyasmi, mint a nagypályás foci EB-selejtező esetében. Vagy netán még durvább szankciók is jöhetnek.

De persze az MLSZ megint bőszen tiltakozni fog majd, meg fellebbezni. Nem győzik majd azt hangoztatni, hogy ők bizony folyton-folyvást milyen nagy erőkkel harcolnak a rasszizmus ellen, legutóbb az FTC-t is 50.000 Ft-ra büntették.