A pult másik oldalán

Dolgoztál már egy multinacionális cégnél, ami ráadásul magyar cég, ami a magyar virtust teljes mértékben magába foglalja? Azt gondolná az ember, hogy jobb, mint a külföldi tulajdonban lévő üzlet, a külföldi mentalitással. Ez sajnos a legkevésbé sem igaz. Amikor elkezdesz dolgozni a magyar multinacionális cégben, a legalsóbb pozícióban akkor nem is gondolnád, hova kerültél.

A külföldi multi embertelen

Ahogy bekerülsz egy ilyen munkahelyre (a külföldi multi), nagyon tetszik a pörgős munka, a jó társaság. Az ott dolgozó emberek 90%-a  teljesen jól szituált teljesen normális életet élő embernek tűnik. Ez csak azért fontos információ, mivel ma Magyarországon, aki egy kereskedelmi lánc legalsó szintjén dolgozik, az ma a proli, az buta, és az akibe bármikor bele lehet rúgni. Értem ezt arra, hogy amikor megkérdezik tőled hol dolgozol, és te megmondod büszkén, mivel egy nagyon jó csapat tagja vagy, kínos csönd marad a szavaid után. Nem is igazán lehet erre semmit mondani. És nem érted. Nem érted miért ekkora szar dolog ez, mikor neked jónak tűnik?

Aztán rájössz. Rájössz arra, amikor jönnek a mélyen tisztelt kedves vásárlók és lenéznek, hogy cipekedsz és eléd áll miközben néz a szemedbe. Neked tolja a kosarat, amikor pakolsz. Neked megy, amikor éppen egy raklap összeborulását próbálod megakadályozni. Nem érdekli semmi, nem érdekli, ha éppen tele van a kezed és a másik vásárlónak segítesz, mert ő egyre hangosabban és ingerültebben mondja a saját dolgát. Egyáltalán nem tolerálja azt, hogy ha az esetlegesen akciós termék nincsen a polcon az nem a te hibád. Hogy nem te tehetsz róla. Igenis te vagy az oka mindennek. Te vagy az oka annak, hogyha ünnepek vannak és az összes kassza megy és nincsen kint pékáru. Te vagy az oka annak, hogyha egész nap nem szálltál ki a kasszádból, nem ettél nem ittál aznap és véletlen félreütsz egy kódot és neki várnia kell. Mindennek te vagy az oka, mert te egy utolsó senki vagy.

Senki vagy, mert idáig jutottál, hogy Őt kiszolgáld. Arról is te tehetsz, hogy sokan vannak.  Köszönsz, és nem köszönnek vissza. Mikor megmondod az összeget, oda vágja a pultra. Felháborodik, hogy ennyit fizetett. Elköszönsz tőle és elfordul. Leborít valamit a gyereke, és azt mondja, éppen úgy hogy halljad te is, „azért vannak itt, hogy összeszedjék”. Valóban.

Mindezek után van egy főnököd. Természetesen itt nem arra a vezetőre gondolok, akivel éppen egy műszakban vagy, hanem arra aki néha megjelenik a céges autójával és jól megaláz mindenkit még a műszakvezetőket is. Szóval van egy főnököd, aki elvárja azt, hogy reggel bemenj dolgozni és míg ott vagy ne egyél, ne igyál, ne dohányozz, mindezek mellett a törvényben meghatározott módon a kötelező ebédszünet idejét vond le az ott töltött idődből.

Természetesen levonod, ha nem te teszed meg, majd ő átírja. Átírja! Azt a jelenléti ívet, amit te aláírtál, ami amikor aláírtad, még valós adatokat tartalmazott. Amikor megérkezik, mindenkivel úgy és olyan stílusban beszél, amilyen kedve van éppen. Te a kedvedtől függetlenül végig hallgatod, hogy mit és miért és hogyan csinál mindenki szarul. Végülis mi mást tehetnél, mindig van száz másik a helyedre.

Valami probléma minden alkalommal akad, olyan soha nem fordulhat elő, hogy megfelel minden. A kisebb vezetőkkel szemben tarthatatlan elvárásokat állít fel. Hogyan lehetne egy műszakban kettő dolgozóval csodát csinálni? Hogyan lehet egy óra alatt kettő dolgozónak mindent elvégeznie, amire valójában 3 ember kellene? Meg kell oldani. Hogyan lehet egy délutáni áruérkezés után a műszaknak rendet tennie és kipakolnia, ha a műszakból ketten a kasszában vannak, a vezető pedig megszakad egyedül a boltban miközben árut vesz át, és közben vevő panaszt kezel vagy hiányterméket tölt.

Nem vagy már ember?

Másnap ha „szerencséd” van, jön a főnök és megtudod, hogy mindenki lusta és szar volt az előző  műszakban. Az pedig senkit nem érdekel, hogy esetleg a hat óra helyett tízet volt bent dolgozni az előző áldozat, hogy a családjával vagy a párjával aznap sem sikerült találkoznia, hiába várták haza fél tízre mert addig tart a munkaideje. Ő csak éjfél előtt pár perccel tud beesni az ajtón és ha peches másnap reggel hatra megy dolgozni, és végighallgathatja milyen semmirekellő volt tegnap. Ez nem érdekel senkit. Ez a dolga. El is mehet, lehet mást keresni.

Mindent megcsinálnak, amit csak lehet, négy, hat vagy nyolc órásként is dolgozhatsz tizenkettőt. Teljesen mindegy, mert valami miatt úgysem sikerül kifizetni a túlórákat. A fejedhez vágják, hogy a túlóráidból akarod magadat szarrá keresni, és ez nem etikus, ezért nem fizetnek. Nehogymár! Neked igazából örömet okoz minden idődet ott tölteni és zakatolni tizenkét órát és kifejezetten szereted  azt, ha nem találkozol egyik családtagoddal sem. Te  ott dolgozol, neked mindened a munkahely. Szinte minden emberi és munkavállalói jogodtól megfosztanak, de te tűröd. Hiszen nincs más választásod. Mi mást tehetnél? Te egy teljesen jelentéktelen, értéktelen emberré váltál onnantól, hogy a „főnök” alkalmazott téged, és már az is maradsz.

A magyar multi aljas

Ezek után elmész egy hasonló munkahelyre, ami már egy magyar üzlethálózat, mert hát biztos jobb lesz. A történet lényege hasonló, bemész az első próbanapodra. Egyre jobban fordul fel a gyomrod. Ez egy kicsit másabb. Kevés vevő, kevés áru, nincsen étkezőhelyiség, egy cseppnyi öltöző van egyben a WC-vel, amin közösködnek a férfiak és nők. Érdekes dolog, de még nem vagy elkeseredve annyira. Az esti zárásnál annál inkább. Leszeded a kilós csomagolatlan kenyeret a polcról egy fekete nejlon zsákba teszed, és holnap eladod… Ugyanezt megteszed a zsemlével és kiflivel. Maradt körülbelül 60 db zsemle, azt holnap eladhatod. Frissen sült pékáru… igen. Ki kell hessegetni a muslincákat belőle aztán a már megszokott fekete zsákba teszed, holnapra jó lesz az is. Legalább nem kell sütni reggel.

Ha esetleg marad helyben készített szendvics abból amit reggel még friss felvágottból készítettél, és egész nap kint volt a polcon, akkor azt éjszakára hűtőbe teszed. Nem mintha nem lenne tökmindegy, annak a felvágottnak, ami reggel hattól este nyolcig hűtetlen helyen volt. Elég érdekes, amikor a délutáni műszakból másnap reggel kasszában vagy és látod, hogy a gazdag ficsúr, megveszi a tegnap muslincás süteményt, vagy a láthatóan szegény idős néni eljön reggel hatkor a friss tejért és elviszi mellé a tegnapiból megmaradt, a fekete zsákból kiszedett friss kenyeret. Hogyan lehet ezeknek az embereknek a szemébe nézni? Hogyan lehet lelkiismeret furdalás nélkül  rámosolyogni? A külföldi multinál, ha rád nem is a vevőre figyelnek. De itt? Itt nem csak magadat alázod meg, hanem mindenkit aki beteszi a lábát.

HR