Határzárként használt vasútivagon a magyar-szerb határnál - MTI Fotó: Mohai Balázs

De be kell valljam nektek, hogy egyre inkább én már csak röhögni tudok az ilyeneken. Lehet túlságosan is praktikus ember vagyok. Így elképzelem, ahogy ezt a vagont oda tolják nagy nehezen a határhoz. Így kiegészül a kerítés. Hurrá. És amikor izzadva leülnek egy kőre, a jól végzett munka örömére meginni egy sört, ahogy magyar melós esetében ez természetes, akkor jön a vonat Szerbia felől. És akkor lehet ezt a vagont a fene tudja meddig elhúzni, amíg a vonat el nem tud menni mellette. Aztán tolhatják vissza rendesen anyázva és amikor visszaérnek a helyére, akkor jön egy másik vonat is, tolhatják újra. Ekkor már a tologatók baromi mérgesek, többek között a kibontott és meg nem ivott sör okán. De jól van, ha jön a vonat annak mennie kell és ezért újra tolják, majd újra vissza, hogy ne legyen rés. És újra leülnek, újra innának, de ekkor Magyarország felől jön a vonat, ami menne Szerbiába. Na most akkor mi legyen? Tolják át ezt a kerítéses vonatot Szerbiába, amiért szerb oldalon picsán rúghatják őket, hogy mit marháskodnak már, vagy tolattassák vissza előbb a Szerbiába menni akaró vonatot, aztán tolják vissza a kerítés vonatot, majd újra induljanak azzal vissza a határra? Azt hiszem magyar melós ekkor bassza földhöz mindazt ami a kezébe van és közli: Bassza meg a kurva élet és leül meginni békésen a sörét, szarik az egész tologatásra.