"Itt őrizzük emlékét azoknak, akik azt hitték, hogy emberek között éltek."

A Horthy-korszakban zsidónak minősülő gyömrőiek számát az 1941-es KSH-adatok, illetve a német hatóságok részére 1944-ben elkészített összeírás tükrében kb. 150-200-ra teszi Braham.

A járási központba, Nagykátára a gyömrői és a nagykátai járásból összesen 628 embert fogtak össze. Az itt uralkodó viszonyokról sokat elmond az a puszta adat, hogy június végére 194 emberrel kevesebbel indul meg a deportálás.

1944 júniusának végén a Nagykátán összegyűjtött embereket a monori téglagyárban kialakított gyűjtőtáborba szállították.

A mintegy 7500 ember a rettenetes higiéniai és élelmezési körülmények mellett kénytelen elszenvedni az értékeik után kutató, árammal vallató csendőrök brutalitását is.

1944. július 6-8 között utolsóként deportálták őket Auschwitz-Birkenauba.

A Gyömrői Járás című hivatalos hetilap június végén a következőképp számolt be minderről: „A gyömrői járásban nincs zsidó! És csodálatos zökkenő nélkül halad az élet, nem hiányoznak.”

A  150-200 elhurcolt gyömrőiből a helytörténeti kutatások alapján 30-an élték túl a népirtást.

Bár Gyömrőnek van emlékműve, amely a II. világháború katonai és polgári áldozataira emlékezik, ezekről az emberekről az nem vesz tudomást. Ez az egy síremlék figyelmeztet.