A felnőtt lét egyik legnagyobb kihívása pedig az, hogy ügyesen lavírozzunk a munka és a magánélet között, megtalálva azt az egyensúlyt, amikor egyik sem megy a másik rovására.

Hiszen ha nem foglalkozunk eleget a munkával, akkor egyetlen állásban sem maradunk meg sokáig, és a megélhetésünk is veszélybe kerül, illetve sosem leszünk sikeresek a szakmánkban. Ha viszont mindent alárendelünk a munkának, annak könnyen kiégés lehet a vége, ami olyan súlyossá is válhat, hogy csak szakember segítségével gyógyulhatunk ki belőle, például a Swan Lake Központ terápiájának keretében.

Azért élünk, hogy dolgozzunk, vagy azért dolgozunk, hogy éljünk?

Ugye, hogy erre a kérdésre nem is olyan egyszerű válaszolni? Nyilvánvaló, hogy a munkára szükség van, hiszen általa tudjuk biztosítani az élethez szükséges anyagi forrásokat, emellett az sem egészséges, ha céltalanul tengetjük végig az egész életünket. 

Egy jó munkakörben értékes tudásra tehetünk szert, szépen haladhatunk felfelé a ranglétrán, folyamatosan képezhetjük magunkat, a kollégák között pedig jó barátokra lelhetünk. 

Ám nem szabad, hogy a munka határozza meg az egész életünket, hiszen nem csak abból áll a világ, hogy folyton dolgozunk. Ugyanúgy szükség van pihenésre, a párunkkal, családdal, barátokkal töltött minőségi időre, aktív és passzív kikapcsolódásra.

Ezek azok a dolgok, amik feltöltenek, boldoggá tesznek, teljessé varázsolják az életünket. Ha nem szánunk kellő időt rájuk, azért előbb vagy utóbb súlyos árat fogunk fizetni.

Válasszuk külön a munkaidőt a szabadidőtől!

Ez látszólag egyszerűnek tűnik, de a tapasztalat azt mutatja, hogy cseppet sem az, különösen a mai digitális világban. 2-3 évtizeddel ezelőtt, amikor még nem létezett okostelefon, és az emberek többségének nem volt otthon számítógépe (nem beszélve az internet-előfizetésről), a munkaidő végén a dolgozók hazamentek az irodából, és másnap reggelig nem foglalkoztak a feladataikkal. 

Ezzel szemben mi jellemző manapság? Hiába határozzuk el, hogy mára befejeztük a munkát, csippan a telefonunk, hogy érkezett egy fontos e-mail, amire azonnal reagálni kell, este vacsora közben felhív a főnök, hogy még ma nézzük át azt a szerződést, és így tovább. 

Az emberek többsége pedig észre sem veszi, hogy a munkája egyre jobban begyűrűzik a magánéletébe, ráadásul a szabadideje rovására. Így válunk előbb-utóbb a munkánk rabjaivá, és lesz belőlünk “workaholic”, ahogy az angolok mondanák.

Szerezzük vissza az egyensúlyt!

Ha úgy érezzük, hogy a munka túlságosan átvette az uralmat a mindennapjainkban, akkor cselekedjünk, amíg nem késő. 

Kezdjük apró változásokkal, például töltsük el tartalmasabban a szabadidőnket, vagy pihenjünk többet. Legyenek olyan időszakok, amikor minden munkával kapcsolatos értesítést letiltunk a mobilunkon, és csak olyasmivel foglalkozunk, amiben örömünket leljük.