Pont 30 nap telt el, amióta aput letartóztatták és az a csúnya bíróság előzetesbe vágta. Ráadásul a zsaruk (még hogy Merkúr rohamosztag!) nem átallottak az egészről homevideót csinálni és feltenni a facebookra, mintha valami szimpla bűnözőről lenne szó. Legalább apu arcát kikockázhatták volna jobban, az a fejforma olyan jellegzetes. Meg a népnek sem kellene ezt mutogatni. Szégyen! Bár igaz, erős a lelkem, sikamlósabb képeket is kibírt már, állja a sarat, meg kell hagyni…
30 nehéz nap, ólomlábakon vánszorgó idő, lassítva pergő homokszemek! Kijön drága apu a rabságból vagy sínylődik tovább? Micsoda élete volt kinn (ezt persze nem kellett volna premier plánba betolni a városlakók képébe – fúj NAV!). Bent meg a szürke négy fal, na meg a smasszerek és a megvonások - és ennek sajátos tünetei (hisz tudjuk milyen nagy természete volt szegénynek) Hogy megviselhette a zárka, ráadásul ártatlanul! Rossz is ebbe belegondolni. Egy If várában raboskodó Monte Cristo! De azért a bulit szervezni kell, előbb – utóbb minden jóra fordul.
A csapat, válogatott honi szenátorok, leányok és legények, tűkön ülve várták a döntést. Igaz, volt, aki csak félszívvel, míg mások nem szűnő lelkesedéssel: minden dúlt és repeső levegővétel ezt sóhajtotta: apunak ki kell jönnie! Mások már realistábban gondolkodtak és azon morfondíroztak: egy hónap sok idő, akár meg is törheti az embert. Vajon énekelt benn a madárka? Ráadásul további öt kanári ül szárnya szegetten, ha megjön a hangjuk, abból még nagyobb baja lehet másoknak is. De hátra az agarakkal – nyugtatták magukat - apunak ebben rutinja van, na meg jók az ügyvédek is. Nem lesz gond. De azért jöjjön ki most már, ha másért nem, irányt mutatni. Azért jó itt élni, de nélküle mégsem ugyanaz.
Mivel a villát minden egyéb ingósággal vitte a hatóság, így a bulit a szabadban, de mégis diszkrét helyen tervezték. Biztos ami biztos, kisebb költségvetéssel, ne szúrjon szemet a NAV-nak. Jobb most a rongyrázást kerülni, minek hivalkodni? Mindenkinek van egy kis cége, üzlete, amit félteni lehet, tudták mikor kell meghúzni magukat és a nadrágszíjat (a régen büszkén kirakott matricákat is, aki tehette, már eltávolította kocsiról, kapuról, postaládáról). A bulira meg egyébként kár költeni a sok pénzecskét, ha mégse jöhet ki? Szóda legalább volt dögivel, hála a másodállásnak, de az íze valahogy keserű volt és nem oldotta a gombócot a torokban.
Ahogy telt az idő és apu nem jött, az egyébként is bágyadt hangulat leült, majd egyre csüggedtebb lett. Az élelmesebbje - egy közülük beszélt franciául is - már fészkelődött, menni készült, hogy is lehetne innen angolosan megpattanni? Persze apu szép, apu jó, apu gondoskodó! - de jó ez az üzletnek, jó ez a hírnévnek, a reputációnak? A nevük összeforr, ha továbbra is együtt emlegetik apuval. Mit szólnak a cégnél, mit szólnak a faluban? Mi lesz így a biznisszel? Egyesek már összesúgtak. És apu nem jött de az idő csak telt. Sokan indignálódva felkiáltottak – persze főleg a nők - az nem lehet, hogy az a gonosz bíróság továbbra is bezárva tartsa! De mások már a távozás mezejére léptek, eloldalogtak. Belátták, itt már nem terem babér. Végül a legkitartóbbak is elunták a várakozást és a parkett kiürült. Egy fekete macska nagyot ásított a sarokban. Egy kókadozó, félig letépett és megsárgult matrica még büszkén hirdette: egyszer jó volt itt élni! De már nem volt ott senki, aki ezt a maszlagot bevegye.
Hát ilyen szomorúan ért véget egy szépreményű este a romantika fellegvárában.
Ludovik A.
(bármely hasonlóság a valósággal a véletlen műve)
