De vajon elegendő-e a pénz és a szakmai siker a boldogsághoz? Ahhoz, hogy erre választ kapjunk, nézzük meg közelebbről Agatha Christie életét. Mert bár a könyveit szinte mindenki ismeri, az írónő élete azért már nem annyira közismert, pedig még az is tartogat néhány krimibe illő jelenetet. (Nem mindenkivel történik meg, hogy kámforrá válik, majd emlékezetkieséssel találnak rá az otthonától távol.)

Minden kezdet nehéz!

Ha azt gondolnánk, hogy krimit írni aranybánya, akkor azért nem pontosak az elképzeléseink. Ugyanis csak annak az írónak éri meg, aki már befutott. Meg annak, aki jól menedzseli önmagát.

Miss Marple kitalálója sajnos nem ezek közé tartozott, így első öt művét nagyon csekély, mai szemmel mérve nevetséges összegért adta át a kiadónak, így meggazdagodni semmiképpen sem tudott belőle.

Ma már persze más lenne a helyzet, ha az írónő élne és látná, hogy a Mai-Könyv.hu oldalán mennyire kapósak az általa írt művek, talán maga sem hinné el az eladási adatokat.

De mi adta a lendületet?

Persze az anyagi nehézségeken és a megannyi visszautasításon túl még a magánéletben sem lehetett teljesen boldog az írónő, talán emiatt is volt annyira termékeny a könyvek terén.

Kétszer házasodott, ami már önmagában kuriózumnak minősült akkoriban. Ennek ellenére egyik házassága sem volt boldog. Az első akkor ért véget, amikor a férje bevallotta, már másba szerelmes. A második házasságában sem csupán ketten voltak, ennek ellenére az írónő maradt, folyamatos megbocsátást gyakorolt, de hogy valójában mit érzett, azt már nem fogjuk soha megtudni.

Ugyanakkor talán tényleg ez adta meg neki a löketet ahhoz, hogy példátlan életművet hagyjon ránk, és váljon a Biblia és a Shakespeare könyvei után a világ harmadik legtöbbet eladott könyveinek tulajdonosaivá.

A nap végén az olvasó számára egyetlen dolog fontos…

Ez pedig maga a mű. Akkor már nem számít sem az alkotó élete, sem az általa megteremtett karakterekhez fűződő viszonya.

Amint megveszünk egy könyvet, és beszippant minket a történet, más már nem létezik. Agatha Christie pedig igazi mestere volt ennek: minden egyes könyve magával ragad, és addig nem enged, amíg az összes rejtélyre fény nem derül.

Persze sokan fanyalognak, hogy a krimi nem is irodalom, és inkább szépirodalmat kell olvasni helyette, ám ennél nagyobb tévedés aligha uralkodhatna olvasó emberek között. A krimi ugyanis önmagában egy komoly műfaj, amit nem is olyan könnyű művelni, pláne nem olyan magas szinten, ahogy Poirot felügyelő megálmodója tette.