Mikor térünk magunkhoz végre? Mikor ébredünk fel?

Meddig hagyjuk magunkat? Meddig vagyunk hajlandóak birkaként élni, létezni, akit csak azért tartanak, hogy mindent lenyúzzanak róla?

Nem elég, hogy elvették a jövőbeni nyugdíjainkat? Nem elég, hogy elvették a gyermekeink és unokáink jelenét és jövőjét? Nem elég, hogy elvették a jelenünket és sokan csak kegyeletből élhetnek még? Nem elég, hogy nem élhetünk a minket megillető jogainkkal, - már, amit még meghagytak belőle - ? Nem elég, hogy minden megtakarításunkat felemésztették az ámokfutásaikkal?

Mikor fogunk végre felébredni?

Mondhatjuk, hogy a jelenünk nem számít. De mi lesz a gyerekeinkkel, unokáinkkal? Mi lesz az elkövetkezendő nemzedékekkel, akik azt sem fogják tudni, hogy itt, 2014-ben kik voltak a vezető és nem vezető politikusok, de a felelőtlen, pénzhajhász tetteiket még ők is fizetni fogják? Talán a szociális temető földjének mélyében megbánjuk azt, amit hátrahagyunk? Mert ugye csak ennyi marad. Hogyan nézünk a tükörbe és a gyerekeink szemébe? Vagy már a tükröt összetörtük, a gyerekeinket pedig külföldre küldtük?

Mikor fog zavarni minket, hogy senkiházi emberek dönthetnek arról, hogy ki milyen ember? Mikor fog zavarni, hogy senkiházi emberek hangot adhatnak rasszizmusuknak, antiszemitizmusuknak, homo fóbiájuknak? Sőt, még az Alaptörvénybe is foglalhatták a kirekesztést, ami csakis elmebetegségük egyik bizonyítéka. Ja, vagy a nagy többség is szintén utálja a cigányokat, a zsidókat és a melegeket? És így akarunk Európához tartozni?

Nem vagyunk képesek szembenézni múltunkkal, azt feldolgozni és levonni belőlük a konzekvenciát? Saját jogainkért kiállni képtelenek vagyunk, de egy határon túli népcsoport autonóm törekvései miatt utcára megyünk? És miért? Autonóm törekvések annyit jelentenek, hogy hozzánk sem akarnak tartozni! Miért nem állunk ki honfitársaink mellett először a határon belül és vállalunk velük szolidaritást? Tán gyávák vagyunk?

Mi akarunk nagyhatalom lenni, kik hagyták, hogy az összes iparágukat és a mezőgazdaságukat is kiárulják, megszüntessék, elvegyék? Azok hangoztatják magyarságukat, kik kínai import termékeket árulnak a piacon nyugta nélkül?

Mi akarunk Európához tartozni, kiknek politikusai már nyíltan is felvállalják rasszista, homofób- és antiszemita nézeteiket? Tereket neveznek el, alaptantervbe veszik a fasisztákat, szobrokat emelnek, csak, hogy lemossák rólunk az őseink mocskát. Ám, ez még talán nem is lenne akkora gond, hiszen hülyének lenni mindenkinek Isten adta joga, de az, hogy ezek az emberek még egy országot irányíthatnak, hogy egyetlen ember sem ment utcára és követelte e személyek lemondását egy hatalmas vicc és szánalom.

Mitől vagy kitől félünk?

Azt mondjuk megundorodtunk a politikától? Érdekes ez, hiszen miattunk is tart ott, ahol tart, nem gondolódunk bele? Mi undorodtunk meg a politikától, aki négyévente elmegyünk tenni egy ikszet és bármi történik úgy vagyunk vele, hogy mi csak majd eljárogatunk a kiskapukon át és valahogy megpróbálunk túlélni?

És még mi szeretnénk úgy élni, mint egy német? Mi szeretnénk nyugati béreket? Mi szeretnénk házat, medencét és kétévente új autót?

Vagy talán azért nem merjük kinyitni a szánkat, mert van baj a fejünkön? Tán számla nélkül dolgozunk? Esetleg nem jelentjük be az alkalmazottainkat? Ne higgyük, hogy azok, akik minket elnyomnak, kifizetik az alvállalkozókat, vagy épp bejelentik az alkalmazottaikat. Sőt, azt se higgyük, hogy az elnyomók megfizetik munkásaikat. Örüljünk, hogy minimálbért kapunk és ezért még a privát életedben is azt kell tennünk és gondolnunk, amit Ők akarnak.

Mi akarunk nyugati béreket és megélhetést, akiket csak úgy kipöccintettek a több évtizedes családi vállalkozásból azért, hogy ők pult alól árulhassák a csempész cigarettát is? Vagy, akiknek földjét egy tollvonással elvették és maguk között kiosztották? Mi, akiket az online pénztárgépekkel többszörösen megszívattak és anyagilag is komolyan megkárosítottak?

Minket nem zavar, hogy az országunk vezetői napi ötszáz ezret keresnek? - De akad ám olyan is, aki két és fél milliót. -

Mitől félünk? Talán attól, hogy '48 vagy '56 megismétli önmagát és egy esetleges forradalmat vérbe fojtanak, és utána pedig következik a megtorlás? Vagy mitől?

Mi olyan nép vagyunk, aki mindent megesz, amit elé tesznek, akikkel bármit meg lehet tenni?

Ki a hibás? Mi vagyunk azok a személyek, akik adott élethelyzetbe, adott cselekedetbe belekényszerítenek?

Vágjuk ki agyunkból az elmúlt évtizedek alatt beültetett jobbágy chip-et és ébredjünk öntudatunkra!

Még választhatunk! Még a vágyaink megvalósíthatóak, még nem késő! Azonban ha továbbra is várunk, akkor megmaradunk a Kárpát medencében a nagyvilág lábtörlőjének!

Vízy Cs.

Fotó: flagmagazin.hu