Elszabadultak az indulatok. Bőrfejű bandák alakultak, fasiszta, rasszista jelszavakat skandáltak. Felelőtlen politikusok a " haza lelkiismeretének " a "haza megmentőinek" és a nemzeti tudat lelkes katonáinak nevezték őket. A politikusok uszítása, a hatalom gyenge belenyugvása adott erőt ezeknek a fiataloknak ahhoz, hogy nem egy alkalommal gyilkoltak, embereket nyomorítottak meg.  A törvény legmagasabb szintű képviselői a bírák, soha nem hoztak olyan ítéletet, amely a politikai indítékot, vagy célzatot tükrözte volna, a bűncselekmény jellegének megfelelően.

- A Kőbánya - Kispest METRÓ végállomásánál egy színes bőrű afrikai állampolgár - egyetemi hallgató - az őt inzultáló bőrfejű fiatalembert egy zsebkéssel szíven szúrta. Talán ez volt a jel, amire vártak mindazok, akiket ezek a suhancok bántottak, megaláztak. Egyre több alkalommal fordult elő, hogy "tarfejű",bőrruhás fiatalok estek áldozatul a bosszúra éhes megalázott etnikai csoportoknak.

- Az áldozatok mindig ártatlanok, hiszen őket a támadók találomra - választották ki. Fogat - fogért, szemet-szemért, még akkor is, ha ártatlan vagy. Most megvagy! Nem menekülhetsz! Ma a sors keze Téged ért utol!

- A "bőrfejűek" a főváros egyik kerületében lévő volt munkásszálló éttermében gyűltek össze hétvégenként és saját zenéjükre szórakoztak.

 A zenekarok a divatnak, vagy a politikai követelményeknek megfelelő szöveget énekeltek, így is buzdítva a fiatalokat arra, hogy "űssék a zsidót, a cigányt, ahol érik, mert ők majd leverik a sárga földig ". A kábítószer, és a pia megtette a magáét. A buli végén,amikor hazafelé vonultak, mindig találtak egyedül ballagó romát, vagy zsidónak vélt embert, akit közre fogva véresre vertek. Nem csoda, hogy a környékbeli romákban is felforrt az indulat. Vártak a visszavágás lehetőségére. Március idusán a bőrfejűek ismét buliztak. Kint az utcán kreol bőrű fiatalok csoportjai sétáltak, bámulták a csillagos eget. A rendőrök igazoltatták őket, de intézkedésre okot nem találtak, így békén hagyták őket. A felszín alatt izzott a parázs. Várták a bőrfejűeket. Véres bosszúra vágytak. A botok, a kerékpár-láncok a kapuk alatt, a gyalogjárda melletti virágágyásokban voltak elrejtve. A bőrfejűek klubját láthatatlan gyűrű vette körül. Éjfél után, a buli végén csapatostul indultak az ittas, felhergelt, kábítószertől bódult fiatalok hazafelé. Áldozatra vágytak, ütni, vágni szerettek volna. Vérre vágytak. Itt-ott, felbukkant egy - két csoki barna fiú, akik eszeveszetten menekültek előlük. Az üldözők is gyorsak voltak, a csapda bezárult. A botok és láncok kegyetlenül lecsaptak, és az üldözőből üldözött, a vadászból vadászzsákmány lett. Fél órán belül, negyven, ötven vérző fiatal keresett búvóhelyet, ahol tudott. Mire a rendőrök a helyszínre értek, a környező utcákban csak több sebből vérző

 bőrfejű találtak. A támadók kilétét soha többet nem lehetett megállapítani. Ettől az időtől kezdve a környéken megszűnt a bőrfejűek randalírozása.      

- A nagy visszavágó után egy év telt el. Összecsapásokról soha nem érkezett bejelentés, a klubkörnyékén az élet a rendes kerékvágásban folyt tovább.

Április 4.én 23 óra 50 perckor két - tizenhat éves fiatal állt a villamos megállójában.

A szüleiknek megígérték, hogy éjfélre otthon lesznek, alaposan elkéstek. A gyalogjárdán, az úttest túloldalán egy köpcös, széles vállú férfi haladt. A bőrruhás, rövid hajú fiúkat meglátva átsétált a villamos járdaszigetén lévő megállóba, és széttett lábakkal a gyerekek elé állt.

- Adjatok tüzet,kis köcsögök, vagy szétverem a bőrfejeteket! Két éve, ugyanitt, a születésnapomon támadtatok meg, és vertetek öten - hatan a földre. Most csak ketten vagytok, ezt kapjátok ki! A magasabbik fiú arcán egy hatalmas ütés csattant, a földre esett. Társát a férfi mellbe rúgta, Ő is padlót fogott. A földön ülő helyzetben lévő fiúk hátába rugdosott. Ekkor állt meg a járdasziget végénél egy piros színű gépkocsi. Az autóból több erős testalkatú férfi szállt ki, és érdeklődtek, hogy mit csinál a haver, hiszen jól ismerték egymást.
- Ütöm, vágom a "skinhaedeket", segítsetek! A fiúknak sikerült felállni, és az egyik mellékutca első lakóházába bemenekültek. Az üldözők a nyomukban futottak. Az egyik gyereket az első – emeleten, a folyosó végén, a másikat a zárt padlástér bejárati ajtajánál az épület negyedik szintjén érték el. Ütötték, vágták, rúgták őket. Az eseményt provokáló férfi - a padlásfeljárónál - elfogott fiú fejéhez egy gázpisztolyt nyomott, és azt többször is elsütötte. A fiú fejét, kezét vér borította el. Ruhájánál fogva ráncigálták ki őket az utcára, és addig rugdosták az áldozatokat, amíg eszméletüket nem veszítették. A lakók nyíltan fellépni nem mertek, mert féltek,hogy ők is a támadók áldozatai lesznek. A rendőrséget azonban értesítették. A sziréna közelgő hangjára a támadók elmenekültek. A bántalmazás következtében az egyik fiú keze, és néhány bordája tört el, míg a másik áldozat több szemműtét után maradandó látáskárosodást, valamint bal alsó karjának részleges bénulásával járó sérüléseket szenvedett.

- Közvetlenül az esemény után a forrónyomon üldözést azonnal megkezdtük. A tanúkutatás során megkíséreltünk olyan szemtanúkat felkutatni, akik a támadókra vonatkozóan valamilyen információval rendelkezhetnek.

- Az elsődleges adatok szerint - a támadást provokáló személy - feltehetően a születésnapját ünnepelhette.

-A nyomozás során azt kellett megállapítani, hogy az elmúlt időszakokban kit, mikor ért hasonlójellegű támadás? Feltehetően az ismeretlen férfi egy régebbi sérelmet most, teljesen ártatlan személyeken bosszult meg.

- Az elkövető 25 és 40 év körüli lehetett, magassága 160 cm. Bajuszt viselt, kreol bőrű, ruházata divatos, beszéde viszont vidékiesnek tűnt, mint aki valami tájszólást használ.Az elkövetőről grafikai rajz készült.

  - Az ismeretlen segítőkről még ennyi adat sem állt rendelkezésre. A piros autó, forgalmi rendszámát nem jegyezték fel, a lakóházban lévő tanuk pedig a gépkocsit sem látták, mivel az a főútvonalon maradt.

- Egy nyomozás során az ismeretlen elkövető felkutatása érdekében a bűncselekmény jellegének megfelelően több verziót állítottunk fel.

Ezek szerint a támadás teljesen spontán jellegű volt, a születésnapi bántalmazása az elkövetőnek hamis indok is lehetett. - Igazat mondott a támadó, valamikor a születésnapján verhették meg,alkoholos állapotban két gyengébb testalkatú személyen akarta sérelmét megbosszulni. - A születésnapja, április 4., vagy április 5., esetleg ehhez közelebb lévő valamelyik naptári nap lehetett. Az információgyűjtést tehát ennek megfelelően kezdtük el. Első körben kigyűjtöttük azoknak a személyeknek a fénykép nyilvántartási anyagát, akik 1950 és 1965 közötti időben április 4.-.én vagy 5.-én születtek. Ellenőriztük, hogy az elmúlt három évben az adott napokon, vagy annak közeli időpontjában az ország területén történt-e, olyan bűncselekmény valakinek a sérelmére, amely az ügyben esetleg relevanciát jelenthetne. Ilyen jellegű támadás országos szinten nem volt. Ötven, vagy ötvenöt olyan férfit találtunk a nyilvántartási adatokban, amelyek szerint ők, erőszakos bűncselekményben már vettek részt, azonban jelen esetben mindannyian biztos alibivel rendelkeztek. Kétséget kizáró módon lehetett megállapítani, hogy Ők nem lehettek jelen az esemény helyszínén. Volt egy személy, aki az adott időponton belül született, de őt más jellegű bűncselekmény miatt ítélték el. A sértettek ezt a személyt, mint támadót egyértelműen felismerni vélték. A fénykép tíz évvel korábban készült, így azt egyelőre felhasználni nem lett volna "okos" dolog. Ez a személy a bűncselekmény helyszínének közvetlen közelében lakott, a környéken jól ismerték. Felmerült annak gyanúja,hogy a tanúk is ismerhetik, de erről beszélni nem mertek. Az adatgyűjtést most már reá is kiterjesztettük. Abban reménykedtünk, hogy mivel az esemény óta már jó két hónap telt el, az ügyről legalább " dicsekvés szintjén "valahol említést tesz. Irigye, haragosa mindenkinek van, ezek közül valaki majdcsak bosszút akar állni - valamiért. Magát, a bűncselekmény megtörténtét a helyi ingyenes újságban és a kábel televízióban közzé tettük, és kértük az esetleges tanúk jelentkezését.

- Bálint, nevezzük így az emberünket, nem cáfolt rá feltételezésünkre. Az egyik " barátjának " vélt ivócimborájának részletesen elmesélte, hogyan nyírtak ki majdnem a két skinheadet, a születésnapján. Ezzel a veréssel ajándékozta meg saját magát ezen az estén. Dicsekvés közben elmondta, hogy kik voltak a "segítőtársai",akik teljesen véletlenül cseppentek az ügybe, de ha már ott voltak, és balhézni lehetett. És jól megverni két bőrfejűt, hát beszálltak a buliba….

- Most már meg volt az alap Bálint előállítására és elszámoltatására. Először tagadott, majd amikor a lakásán a bűncselekménykor használt és jól elrejtett gázpisztolyt megtaláltuk, teljes beismerő vallomást tett.

- " Április 4.-én születtem. Két évvel ezelőtt, a születésnapomon éjszaka hazafelé tartottam a skinhead klub közelében. Kissé kapatos voltam, körbe álltak, és jól elvertek. Bár én is a padlóra kerültem, két - három srácot azért alaposan helyben hagytam. Vérbe fagyva hagytak a földön. Orvoshoz nem mentem, feljelentést nem tettem. Azóta a bosszú forrt bennem. Ahol tudtam, minden bőrfejűt megvertem, mint a lovat. Ők is találomra kerestek áldozatot, ezért Én sem válogattam…

- Azon az estén - születésnapomon - a villamos járdaszigeten megláttam a két skinhead ruhás fiatalt. Kibújt belőlem a kisördög, és elhatároztam, hogy beléjük kötök. Amikor melléjük értem láttam, hogy ezek nagyon fiatalok még, ők egykor nem lehettek a támadóim. Mivel skinhead módon voltak felöltözve, leütöttem őket. Ha nem jönnek a barátaim, és a fiúk nem szaladnak el, talán már nem is bántottam volna őket, hiszen nem számítottak ellenfélnek. Sajnos elfutottak, Én meg utánuk. A haverok futottak utánam. A lakóházban már nem tudtam, hogy mit teszek, az egyik srác fejét akartam meglőni, aki arca elé tette a kezét. Azt akartam, hogy féljen érezze a fájdalmat. Lőttem, csak lőttem. A fiú az arca elé tartotta a kezét,csupa vér volt. Amikor a rendőrségi szirénát meghallottuk, a haverok kocsijával menekültünk el. A kocsit Baka vezette, az utasai a rokonai voltak. Nem igazán bánom, amit tettem. Én is teljesen ártatlan voltam, amikor megtámadtak, és összevertek. Nem ismertük egymást, soha nem találkoztunk, csak bulizni akartak. Én kerültem az útjukba. Most Én buliztam!"

- Az áldozatok a felismertetés során támadóikat egyenként felismerték, és a szemükbe mondták,hogy mit tettek velük ezen az éjszakán.

- Baka és társai hosszú börtönbüntetést kaptak, melyet le is töltöttek.

- Bálint sorsa másként alakult.

- Az előző ügy még ügyészi szakaszban volt, amikor egy fiatalkorú barátjával " nőszerzés céljából " megjelentek egy munkás szálló előtt. Nőt akart gyorsan, és olcsón. Ki is szemelt magának egy nem túl csinos leánykát, akinek már volt" udvarlója ". Mivel az udvarló nem vette jó néven a barátnője felé való közeledést Bálintra morrant. Bálint egy szép horogütéssel állon vágta a vőlegényt, aki elesett és a fejét olyan szerencsétlenül ütötte be, hogy nem sokkal később életét vesztette. Bálint, ezt a balhét, fiatalkorú barátjával" vitette el." A haver azért vállalta a balhé elkövetését, hogy Bálint nehogy súlyosabb büntetést kapjon, hiszen ellene hasonló okok miatt éppen eljárás folyt. A fiatalkorú a reá kiszabott büntetést letöltötte.

 - Ezt az ügyet így, soha senki bizonyítani nem tudta, tanúk ismét nem voltak, a fiatal barát pedig mindent magára vállalt...

 - Bálint esete mintapéldája lehetne az értelmetlen gyűlölködésnek, a mások oktalan bántalmazásának. A sértett két fiú soha nem volt skínhead. Eszmeileg sem értettek egyet az ilyen csoportosulásokkal. Ebben az időben a bőrruha, a tar fej, durva külső volt a divat. Ezért, hét végén " beöltöztek ". Így lettek áldozatok, értelmetlenül lettek testi és lelki sérültek egy egész életre. Bálint már nem vonult be jogerős büntetésének letöltésére. Egy erősebb ellenfél, a rosszindulatú daganat és a halál örökre legyőzte…

Sokan kérdezhetik, hogy miért is tettem ezt így közzé?
Csupán azért, mert vannak cigány emberek - időnként értelmiségiek is - akik ha vitatkozunk, akkor mindig a rendőr múltamat emlegetik. Mit mondnak a romák rólad? Hát a bűnözők véleménye soha nem érdekelt. Az ilyen kérdezősködők pedig számomra ugyan olyan senkiháziak, mint azok, akiket egykor köztörvényes bűnelkövetés miatt a rácsok közé juttattam. Ez volt a munkám, a dolgom, a hivatásom!

Mert lélekben ezek a magukat politikusnak vallók is bűnözők!
Azok, karriervágytól hajtott lélektelen senkik, akik a saját érdekükben mindenre hajlandók!...

Nekik nem számít a becsületsértés, a hamis vád és a többi sem!
Romák, akik hol az MSZP, máskor a FIDESZ, de ha így haladnak nem sokára a Jobbiknál kötnek majd ki.
Ahol az aljasságra szükség van!

Villás Lajos jegyzete

Részlet a Rendőr voltam Amerikába c. könyvből