Bőven egy héttel a választások után képesnek kell lenni arra, hogy ki tudjuk mondani azt, amit valójában gondolunk.

Várható volt, hogy ilyen eredménnyel fog zárulni az idei választás? A "kormányváltó ellenzék"  bukása várható volt? Valahogy így utólag már akkor látni kellett volna, amikor az MSZP maga alá gyűrte a többi ellenzéki pártot.

Nem akartunk látni és hallani, csak hinni akartunk és bízni a csodában,  hogy csak egy széleskörű összefogással lehet Orbánt és kormányát eltakarítani a politikából és a közéletből.

Azonban a képviselő-jelöltek kiválasztásánál kiderült, hogy a magát baloldalnak nevező halmaz képtelen megújulni, új arcokat előhúzni. A 2010-ben megbukott ellenzéki politikusokkal nem kellett volna újra próbálkozni, talán egyetlen pártszövetség volt ez alól kivétel, az Együtt-PM.

A lemondásra kényszerített miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc mennyi szavazatot hozott és mennyit vitt? Gyurcsányban legalább volt annyi energia, hogy tényleg felszántotta az országot, de legyünk őszinték, benne csak a DK szimpatizánsok, az MSZP-ből kiábrándult Gyurcsány fanok hittek, senki más.

Felmerül az a kérdés, hogy az ellenzéki pártok akartak-e egyáltalán nyerni a választásokon. Az összefogás kiszélesítésével szinte borítékolható volt, hogy az ellenzék bukni fog. Sokan ugyanis nem voltak hajlandóak olyan listára szavazni, amelyen Gyurcsány és az MSZP-sek rajta vannak. Ennek bizonyítéka április 6-a. Az ország több pontján még a Jobbik jelöltje is rommá verte az MSZP jelöltjét.

Az Együtt-PM talán akkor hibázott, amikor túl sok kompromisszumot kötött és szövetségre lépett a  többszörösen bukott politikusokkal, mert nem hittek magukban annyira, amennyire kellett volna.

Természetesen akad egy kakukktojás az egész összefogós játékban. Egy hatalmas életművész, aki úgy jutott a parlamentbe, hogy szinte alig tett érte valamit. Illetve ez így nem teljes. Tett; létrehozott egy liberális pártot, ami volumenében csak alig érzékelhető volt. Még a közvélemény-kutató intézetek sem mérték Fodor Gábor pártját, azonban valahogyan csak becsúszott a balfenéken az első öt listavezető közé, és  már tudjuk, hogy  a parlamentben is lesz helye négy évig. Pozíciója még  erősödhet is, ha a DK szükségből befogadja frakciójába. Ehhez valószínűleg különös tehetség szükséges, amihez gratuláció is jár Fodor Gábornak.

Törvényszerű volt a bukás, mert a  politika ennél bonyolultabb világ?

A pártok összemutyizása is egyik oka volt annak, hogy április 6-a úgy végződött ahogy, mert az otthon maradt szavazók úgy látták, hogy teljesen mindegy kire szavaznak. Az egyik kutya másik eb elv érvényesült, mert a magyar közbeszédben örökös téma a pártok és a korrupció összefonódása.

Kiváló példa erre az V. kerület fideszes önkormányzata is, ahol most vizsgálat folyik, és nagyon úgy néz ki, hogy jobbikos és MSZP-s politikusok is érintettek egy korrupciós ügyben.

Okkal gondolhatták úgy a választásoktól távol maradók, hogy ilyen politikusoknak ne legyen helye a politikában, sem pedig a közéletben.

Mesterházy „új korszakot kívánt” nyitni, de addig már nem jutott el, hogy a szlogen mellé más is kéne.

Az Együtt-PM pedig remélhetőleg valóban levonta a konzekvenciát és a továbbiakban ténylegesen azt teszi, amit mond.

Hallama János