Tökéletes idő, tökéletes társaság, tökéletes hely. Iskolai kereteken belül elutazhattunk Temesy Klára és Bíró Mária tanárnő kíséretével Olaszországba. Kilencedikén hajnalban, egy busszal indultunk neki az országútnak. Hosszú, ámbár annál gyönyörűbb út volt.

3-4 óránként egy-egy kisebb helyen megálltunk, természetesen mindenki elgémberedve járta körbe a helyszíneket. Első nagyobb megállónk Szlovéniában volt egy kisebb településnél. A buszról leszállva szemünk elé tárult egy gyönyörű látvány. Hatalmas dombság, nyugalom, csöndesség. Néhol egy-egy kis házikó helyezkedett el vagy épp egy traktor szántott. Amerre néztünk, mindenhol kisebb-nagyobb dombok voltak. Tovább kellett állnunk.

Mi haladtunk, az idő telt, hőmérséklet egyre melegedett, ahogy Olaszország felé haladtunk. Egyre izgatottabbak lettünk, mert tudtuk, hamarosan odaérünk első úti célunkhoz, Trieszthez. Első gondolatunk, mikor megláttuk a tengert, hogy mi itt akarunk maradni. Gyönyörű égkék sodrozódó víz, nyugodtan ringatózó hajók a kikötőben, lassan lemenő nap, jókedvű emberek. No, meg, a rengeteg medúza. Első benyomásra minden megtetszett nekünk. Gépek elő, készülhettek a képek.

KÉPGALÉRIA>

Társaságunk kulturált volt, idegenvezetőt nyugodtan végigalgattuk, néhol viccelődtünk, de összességében normálisak voltunk. Bár, akikkel utaztunk idős hölgyek párszor harsányabbak voltak, mint mi, fiatalok, és mi panaszkodtunk rájuk, nem fordítva. Jó hangulat jellemezte az egész utazást. Trieszti városnézés után jöhetett a Miramare-kastély. Tenger vette félig körül, előtte egy hatalmas park terült el. A naplementében víz mindent visszatükrözött, madarak énekeltek, kút a kastély előtt halkan csobogott.

A kastély kicsi volt, de belülről annál tágasabb. Gyönyörű bútorzat, hatalmas csillárok, a tenger közel az ablakokhoz. Nagyon szép és értékes hely. Miután kicsodáltuk magunkat, mehettünk Bibionéba elfoglalni a szállásunkat. Az apartman igényes volt, elrendezett, nagyon közel a tengerparthoz. Jöhetett kétnapnyi napozás, pihenés, tengerben lubickolás. A víz kellemes volt, a nap szépen mindenkit lebarnított. Minden este kimentünk vásárolni, nézelődni. Éjszaka is hatalmas tömeg volt kint, élveztük, átvettük a hangulatukat.

Utolsó nap mindenkinek össze kellett pakolnia, csak eztán mentünk Velencére. A kikötőben már várt minket a hajónk és Burano szigete felé vettük az irányt. Elbűvölt minket a szigeten lévő házak tarkasága, egyfajta vidámság jött ránk, ahogy kanyarogtunk az utcáin. Ott bementünk egy kis üzletbe, ahol megmutatták, hogy eredetileg hogyan készülnek kézzel a gyönyörű abroszok és terítők.

Következett Murano szigete. Sajnos az idő ekkor kezdett el romlani, a szél kicsit fújt, borús idő volt, de a kedvünk még mindig jó volt. E szigeten megnézhettük az üvegfúvás mesterségét. Helyben egy poharat készített nekünk az úr, majd kevesebb, mint 2 perc alatt megformált nekünk egy ágaskodó, gyönyörű üveglovat. Csodálattal néztük. Ezek után következett csak Velence. Az idegenvezető minden kisebb-nagyobb nevezetességet megmutatott nekünk.

Velence igazán nagyszerű hely, gyönyörű látvánnyal. Estefele indultunk vissza hajóval, majd busszal haza. Közel 12 órás busz úttal a hátunk mögött mikor kiszálltunk Gyömrőn, nagy mosollyal az arcunkon konstatáltuk, hogy igen, érdemes volt ezt az utat megtenni és reménykedünk, jövőre is visszamehetünk Olaszországba.

Garbien Lilla