Megérkezett a nyár Gyömrőre is, a masszív meleghez masszív ürülékszag párosul. Kedvezőtlen széljárásban szinte az egész város bűzlik, ha pedig számunkra kedvezőek a légmozgások, akkor Üllőn panaszkodnak a lakosok.

Most már második éve megyünk ki a pusztára szemrevételezni a meg-megjelenő kakimezőt, ami a szagok forrása. Tavaly egyszerűen csak ki lett öntve a fekália, most egy fokkal jobb a helyzet, legalább betárcsázták (képek itt) a végtermékünket a termőföldbe. Mindenki elhiheti, sokkal rosszabb lenne, ha nem így tettek volna, de a nagy meleg nem kedvez szaglószerveinknek még így sem.

Idén új helyen oldották meg a szennyvíziszap „feldolgozását”, de a tavalyi „feldolgozó” helyet is szemügyre vettük. A tavalyi ürülékünk helyén most kukoricaföld van, vagyis félig. Félig kukorica, félig vadkender ültetvényekre bukkantunk. Egyiket sem ajánljuk fogyasztásra, reméljük egyik termék sem kerül a „piacokra”.

A terepszemle után elhatároztuk addig megyünk, ameddig már nem érezzük a bűzt. Sokáig mentünk, a város másik felébe. Ebből a szempontból (legkevésbé van büdös), a Pataki Lakótelep a legszerencsésebb, a fák hűvös árnyékában már nem lehet érezni a szagokat. Ezen kívül az út is megfelelő lett és valóban, a buszmegállóig még a közvilágítást is megoldották. Attól függetlenül, hogy kétségkívül jó lett ez a rég várt fejlesztés, nem tűnik túl tartósnak a felújított út. Ilyen aszfaltot még nem nagyon láttunk, mert ez porlik. Ha végighúzunk egy gumi cipőtalpat rajta vízszintesen, a felső réteg simán lemorzsolódik. Reméljük tévedünk, és tartós lesz.

Kis kiruccanásunkon készült fotóink:

---

---

Gyömrői Hírhatár