Az uzsorás egy Pest megyei kistelepülésen, Pándon működtetett egy kis élelmiszer boltot. Az üzlet polcain igen csekély mennyiségű áru volt, amelyek nem voltak beárazva. A boltos a környéken szokványos bolti árhoz képest másfél, kétszeres áron adta az alapvető élelmiszereket.

A bolt ajtajára csengő volt felszerelve, ha nem volt senki a boltban, csengetni vagy kopogtatni kellett. A boltos csak a helyben lakó, általa ismert személyeket szolgálta ki. A bolt szűk vásárlóköre többnyire hitelre vásárlók köréből állt, akik családi pótlékból, gyesből, segélyekből éltek, mert tisztában volt azzal, hogy a pénzbeli ellátásokat mikor folyósítják.

A vásárlás úgy zajlott, hogy a főként alapvető élelmiszereket vásárló vevőkkel megállapodott abban, hogy havonta milyen összeg erejéig vásárolhatnak a boltban. A vevő kiválasztotta a termékeket, majd a következő hónapban, amikor kézhez kapta a családi pótlékot és más juttatásokat, a tartozás rendezésével egyidejűleg kellett fizetni a 10 %-os kamatot. Ha valaki késlekedett, a boltos további 50 vagy 100%-os kamatot számított fel neki. Így volt olyan, aki a normál bolti áron számított 50.000.-ft értékű élelmiszerért 85.000.- ft-ot fizetett vissza havonta.

A tartozásokat az uzsorás boltos egy füzetben vezette, a vásárlásról pénztárbizonylatot nem adott. A nehéz anyagi körülmények között élő ott élők pénzüket lényegében kizárólag alapvető élelmiszerekre költötték. Tartozásuk rendezése után tovább nélkülöztek, a közüzemi számlákat nem, vagy csak nehézkesen fizették ki, ám kényszerűségből továbbra is tőle vásároltak, mivel a településen lévő többi élelmiszerüzletben hitelt nem kaptak.

A Nagykátai Járási Ügyészség üzletszerűen elkövetett uzsora-bűncselekménnyel vádolja a férfit.