A szabadlábra helyezés szörnyű következményei ismertek. A győri gyilkos szabadon bocsátása családirtásba torkolt, míg a jó magaviseletére hivatkozva büntetése harmadolása után szabaduló Sztojka Iván ott folytatta ahol abbahagyta. Sztojkát bűnszervezetben, üzletszerűen elkövetett kerítés és kitartottság miatt vették újra őrizetbe, vagyis „megjavulása” kérész életűnek bizonyult.

A történteket különös megvilágításba helyezi, hogy a napokban döntöttek a 90-es évek hírhedt bűnözője, a skálás gyilkos szabadon bocsátása mellett is, aki pedig köztudottan soha nem bánta meg a tettét. A döntést annak ellenére hozta meg a bíró, hogy a többszörös gyilkos, Bene, egy 2016-os interjúban arról beszélt, hogy szeretne fegyverrel a kezében meghalni. Ez utóbbi esetben még nincs minden veszve, ugyanis a szabadon bocsátás ellen az ügyészség fellebbezett.    

Mi folyik a magyar bíróságokon?

A bírósági döntéseknek alapvetően a társadalom igazságérzetét is figyelembe kell venniük, sőt az intézményrendszer fő feladata a társadalom biztonságának garantálása, az ártatlanok védelme.

Az igazságérzetünket ugyancsak borzolta a nemrég napvilágot látott hír, miszerint összességében 100 millió forintot ítélt meg a magyar bíróság a gyöngyöspatai cigányoknak a szegregáció jóvátétele címén. Sokunk el sem tudta volna képzelni, hogy ilyen, eddig csak hírből halott, egy egész települést anyagi romlásba taszító képtelen kártérítési ítéletek Magyarországon előfordulhatnak. Míg a kártérítési ítélet csak az idegeinkkel játszott, a korábbi, vagy potenciális gyilkosok kiengedése már a bőrünkre menő játék.

Természetesen senki nem felelős

Darák Péter, a Kúria elnöke az InfoRádió kérdései­re hosszasan mentegette a gyilkosokat szabadlábra helyező szombathelyi kollégáját, aki szerinte – mint minden büntetés-végrehajtási (bv.) bíró – kénytelen a döntéseit nagyobbrészt az elé tárt iratokra, köztük az ügyészség és az elítéltet fogva tartó intézet vezetőjének véleményére alapozni. Ebből következően van egyfajta jóslás jellege ennek a döntésnek, hiszen senki nem látja, mi lakik egy emberben – fogalmazott. Majd ennek ellentmondóan hozzátette: „A döntések általában a bíróban kialakult mérce alapján születnek meg”. Vagyis elismerte, igenis sok múlik a bíró személyes mérlegelésén, egyéni szempontjain. Hírek szerint a Kúria elnöke bár korábban nem tartotta szükségesnek, végül is elrendelte a feltételes szabadlábra helyezés joggyakorlatának felülvizsgálatát.

Sorost már mi is unjuk, de vajon itt is az ő keze nyoma lenne felismerhető?

Az inkább köztudott, hogy a gyöngyöspatai 100 milliós ítélet mögött a Soros szervezetek által támogatott, becsapós nevű „Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány” politikai célzatú nyomásgyakorlása állt.  Az azonban már kevésbé ismert, hogy a „Soros szervezetek” aknamunkája a bíróságokra, közvetlenül a bírókra is kiterjedt.

Ezek a szervezetek különféle „érzékenyítő tréningeket” tarthattak a magyar bíróknak, ahol jellemzően nem a társadalom szempontjaira, hanem az elítéltek nézőpontjának megismerésére és figyelembevételére hívták fel a figyelmet. Az „érzékenyítésen”  egyrészt a bűnözők védelmét helyezték az áldozatok érdekei elé, másrészt – mondhatni magától értetődően - a migránsokat próbálták meg pozitív színben feltüntetni. Ezek az érzékenyítések az elítélt bűnözők közelmúltbeli szabadlábra helyezése kapcsán kerültek reflektorfénybe.

A győri gyilkos szabadon bocsátása miatt felmerülhetett, hogy az ügyben döntő bíró szintén „érzékenyítésen” vehetett részt, ugyanis a gyilkost, H. Gábort valamennyi, az ügyre rálátó szakember alkalmatlannak tartotta a társadalomba való visszatérésre. A bíró ítélete ezért is keltett megdöbbenést. 

Az illetékesek idő közben véget vetettek az „érzékenyítés” gyakorlatának.