Megnyomorított emberek, ember csoportok, akik egyik napról a másikra elveszítik azt a biztos talajt a lábuk alól, amelyen eddig álltak. Azt hitték, velük nem történhetnek borzalmak, velük nem lehet úgy bánni, mint a kutyával. Most kiderült, igenis lehet, és lesz ez még rosszabb is.

Mire is gondolok?

Akkor kellett volna a társadalomnak összefogni, amikor a Fidesz aljas módon törvényt alkotott arról, hogy a katonáktól, rendvédelmi dolgozóktól elveszi a nyugdíjat, és helyette –járadékot ad, amiből még 16% adót is visszatartanak, de annak igazi jogcíme a mai napig nincs tisztázva. Emlékezzünk csak egy kicsit! Milyen sokan mondták, hogy ezt meg kell csinálni, ha azt akarjuk, hogy az országban minden rendben menjen.

Katonák, rendőrök harcoltak a jogaikért, ők hívták fel a figyelmet arra, hogy ha őket bedarálják, akkor a társadalomban élő egyetlen csoportnak nem lesz nyugta, mert mindet megzsarolják, padlóra teszik. Volt kárörvendő nevetés. – megérdemlitek, fiatalon menetek nyugdíjba –dolgozzatok– mondtátok sokan.

Akkor kellett volna a társadalomnak összefogni, amikor a rokkantakat szégyenítették meg, és a kéz és láb nélküli mozgásképtelen embereket munkaképesnek nyilvánították, nyugdíjukat elvették és 28.000 forintos járadékot kaptak helyette. Mehettek az utcára, mert a rezsit, a bankkölcsönt, a gyermekiskoláztatását, de még a gyógyszert sem tudták fizetni. Nem érdekelte a társadalmat a más emberek sírása, zokogása, könnyének hullatása.

Akkor kellett volna a társadalomnak összefogni, amikor megalkották a munkatörvénykövét, és ellopták az emberektől azokat a jogokat, amelyekért egy évszázadon keresztül harcoltak, küzdöttek. Igazi ellenállás nem volt.

Akkor kellett volna a társadalomnak összefogni, amikor törvénybe iktatták az alaptörvényt– társadalmi egyeztetés nélkül, és amellyel ha tetszik, ha nem, egy sor jogot elveszítettünk. Lehetővé vált, hogy a kétharmados többséggel rendelkező Fidesz, akkor zsebelje ki törvényesen az országot, amikor csak akarják.

Akkor kellett volna a társadalomnak összefogni, amikor a Fidesz haverok megkapták az állami földeket, elvették azoktól, akik nehezen, de művelték, akik élni akartak. Nem szóltunk, mert elvették.

A nóta valahogy így szól:

„Nincsen pénzem, de majd lesz, hogyha Budapesten vásár lesz…”

Van vásár, az egész országban. Ismét megnyomorítanak, lehetetlenné tesznek néhány ezer családot csupán azért, hogy a csókosok, a barátok, talpnyalók, a gazember maffia tagok pénzhez jussanak!

Most már nincs társadalom, amelynek tagjai megszólalhatnának! Elvették az emberek kedvét attól, hogy szólni merjenek, elvették a kedvet még az élni akarástól is. Hullnak az áldozatok, mint a legyek! Öngyilkosság, értelmetlen családi drámák, amikről vagy tudunk, vagy nem. Mind, - mind oda vezethető, hogy már nincs, ami éltesse, ami reményt adhatna az embereknek.

Akkor, a kezdetek kezdetén kellett volna összefogni a rendvédelmi dolgozókkal, katonákkal, rendőrökkel, tűzoltókkal és a többiekkel. Könnyebb volt azonban nevetni azon, hogy „ezek megszívták” és menjenek vissza dolgozni, mert még fiatalok. Nem látni előre azt, hogy ezek a bohócok mindenkiért kiálltak, és kigúnyolni, kinevetni – enyhén szólva is bűn volt.

Trafikosok, és mindazok, akikre most kerül sor! Vegyétek észre, hogy már szinte senki sincs, aki szóljon, aki kiálljon mellettetek! Ma, a vagyonőröket vizsgáztatják – saját pénzükből kötelezik, - de nem kapnak táppénzt, ha betegek, amikor szabadságra mennek, lenyelik a járulékokat, - dolgoznak havonta 240 – 300 órát megfeszített munkatempóban.  Mindezek fejében óránként 350 – 450 forintot fizetnek nettóban!

Bohócok lettünk, mert hagytuk. Eljött az ideje annak, hogy összes bohóc, akinek az arcára könnycsepp hullik, végre talpra álljon, és alaposan megrázza az arénát, hogy a porondmester eltűnjön örökre a politika színpadáról.

Villás Lajos