Új állammodell

A miniszterelnök tusnádfürdői beszéde egyesek szerint egy új korszak kezdete, míg mások „a semmi új a nap alatt” jelzővel illetik. Több értelmezése lehet az elhangozottaknak: van olyan vélemény, mely szerint egy diktatórikus rendszer épül ki, mások a kiútkeresés szándékát látják benne.

A Policy Agenda abból a szempontból vizsgálta a beszédet, hogy annak a hatalmi berendezkedés szempontjából milyen gyakorlati hatásai lehetnek.

Eddig unortodox, most majd illiberális

Nyilvánvalóan a folyamatos küzdelmek, a kormánnyal szembeni belső és külső konfliktusok a szavazótábor számára állandó magyarázatot igényelnek. A tusnádfürdői beszéd ennek sarokköve. Ugyanakkor üzeneteit tekintve inkább az érződik benne, hogy a napi hatalomgyakorlás szempontjából korlátlan mozgásteret kíván teremteni. Ehhez pedig szükséges, hogy a jelenlegi rendszer helyett egy újról vizionáljon.

Az előző kormányzati ciklust egy szóval akarnánk jellemezni, akkor az unortodox jelző rá a legalkalmasabb. Ezt egyébként ugyanúgy a kormánypártok vezették be, és használták folyamatosan. Könnyen lehet, hogy a mostani időszak kulcsszava az illiberális lesz, és ennek is lesz egyfajta hazai értelmezése. Ez pedig a liberalizmus, mint szitokszó.

Tényleg a bármiről szólt a beszéd?

A beszéd lényeges szava az illiberális mellett, a bármi. A miniszterelnök szerint bármi megtörténhet. Ez a politikai mozgástér teljes tárházát fejezi ki. Ez jellemezte az előző négy évet is, ebből a szempontbók sok újdonság nincsen. Annyiban érdemes mégis figyelni erre, hogy hol jelöli ki a kormány politikai pályáját az elkövetkező négy évre:

1.       Megalapozza a konfliktust az elkövetkező négy évre. 1990 óta a magyar demokrácia alapja a jobb és baloldal folyamatos küzdelme. Ezt mindkét oldal könnyedén a jó és a rossz párharcaként mutatta be. A tavaszi választások után érezhetően nem hiteles, ha a főellenség továbbra is a baloldal lesz, ezért új ellenségre volt szükség.

 Ahhoz, hogy a civil szervezetek, vagy legalábbis azok egy része ellenséggé válhassanak, virtuálisan meg kell őket erősíteni. Ehhez két dolgot használt fel a kormánypárt: a külföldi pénzzel való befolyásszerzés vádját, illetve hogy olyan szintű a probléma, amivel miniszterelnöknek is foglalkoznia kell.

Ez a mozzanat megágyazott annak, hogy négyéves ciklusra megvan a kormány ellenfele, akivel szemben lehet pozíciót építeni.

2.       Megalapozza az állami vagyon gyarapításának, majd privatizálásának folyamatát. Az orbáni világrendben a közvagyon arányának nagynak kell lennie, mivel így képes a liberalizmus okozta károkat, erőfölénnyel való visszaéléseket ellensúlyozni. Ennek receptje ebben a kontextusban a további állami tulajdonszerzés (ilyen lesz a nonprofit közszolgáltatás némely szektorban), igaz arról már nem beszél, hogy az állami tulajdonszerzés folytatása, a tulajdon magánkézbe adása (takarékbanki rendszer, várhatóan MKB megerősítés utáni eladása).

Ugyanakkor minden állami felvásárlás legitimmé válik, legalábbis ebben a politikai értelmezésben, mivel az az új világrend kiépítéséhez kell.

3.       Politikai mozgástér fenntartása egy új hatalmi berendezkedés létrehozására. 2017-ben lejár a jelenlegi köztársasági elnök mandátuma. Ez nyilvánvalóan politikai lépéskényszert jelent a kormánypártok számára. A jelenlegi köztársasági elnök újabb 5 éves megbízása kínálkozó lehetőség, amelyre minden oka, és lehetősége meg van a kormánypártoknak.

Ezt a szimpla forgatókönyvet egy írhatja felül, ha a kormánypártok az új állam kiépítésekor újra akarják szabni az államirányításának hangsúlyait a jelenlegi közjogi rendszer szereplői között. Ez pedig erős köztársasági elnöki jogkört (jelenlegihez képest jogalkotási és némely személyi ügyekben vétóval megerősítve) jelent, amely funkciójánál fogva az orbáni értelmezésben jobban tud a nemzeti érdekekért harcolni. Ez a félelnöki rendszer nem fogja a pártpolitikai vitáknak, a belső, kormányzati konfliktusoknak. Legalábbis ez a narratíva fogható rá.

Amennyiben ilyen szempontból nézzük a beszéd napi politikára való hatásait, akkor ez alapot teremt arra (illiberális állam kiépítése ezt hordozza magában), hogy a jelenlegi miniszterelnök 2017-ben egy megerősített jogkörű köztársasági elnöki szerepet osszon magának.

Egy ilyen forgatókönyv megvalósításához már most el lehet kezdeni az első lépéseket, hogy az indokolható legyen legalább a saját szavazóbázis számára. Márpedig egy új államkoncepció, egy illiberális állam felépítése eredményezheti ezt, és ennek lehetőségét megágyazta a miniszterelnök. Amennyiben emellett döntenek a kormánypártok, akkor még kérdés, hogy ennek véghezvitelére, milyen unortodox eszközöket vetnek be…

 

 

 Policy Agenda